Századok – 1957
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Kiadatlan Görgey-iratok 1849 augusztusából 198
204 PAOH -ZSIGMOND PÁL — azon kívül, hogy a megadásnál osztrák katonák nem lesznek jelen — semmit sem ígérhet, de amennyiben Görgey ,,a magyar hadsereg méltányos óhajtásait" írásba foglalja, a maga részéről hajlandó azokat felsőbb helyre pártolólag felterjeszteni. Hogy az „óhajtások" összeállítása s írásba foglalása miként és mikor történt, a visszaemlékezések és leírások nem adják elő egyértelműen2 8 . Arról azonban többen egybehangzóan szólnak, hogy amikor augusztus 13-án déltájban, közvetlenül a fegyverletétel előtt, a szőllősi síkon Görgey találkozott Rüdigerrel s rövid beszélgetést folytatott vele, ennek során átadta neki a hadsereg óhajtásait magábanfoglaló jegyzéket2 0 . Milyen kívánságokat tartalmazott ez a jegyzék ? Erre nézve eddig Görgey • István munkája szolgált forrásul, aki ugyan az iratot magát nem tette közzé, de Ármin bátyja3 0 jegyzeteire és saját „élénk emlékezet"-ére hivatkozva, arról számolt be, hogy a csapatoktól „begyült nyilatkozatokból... a következő pontok állíttattak össze a főhadiszállásban : 1. a tábornokok és főtisztek megtarthassák kardjaikat; 2. az egész hadsereg és hozzá csatlakozott polgári sorsúak részére amnesztia kieszközlése ; 3. személyes szabadság és szabad rendelkezés a körülöttünk lévő ingó vagyonokról (ló, kocsi stb.) ; 28 Görgey István szerint „Görgey Arthur legott (tehát rögtön a Frolovval folytatott déli tárgyalás után) körözvénvt bocsátott ki, mely szerint mindenik hadtest írásban nyilatkozzék és terjessze fel hozzá pontonkint a maga véleményét, kívánatait". (I. m. III. 580. 1.) Ennek ellentmond azonban saját későbbi közlése, amely szerint Görgey Artúrnak csak „négy és ötóra közt délután" — amikor a táborból zendülés jeleit hozták hírül — jutott eszébe, hogy a sereggel még nem közölte a haditanács előző napi, a feltétlen megadásra vonatkozó határozatát; ezért lóra kapott s kíséretével a táborba indult. (I. m. III. 589. 1.) A feltétlen megadásra vonatkozó határozat közlése előtt azonban aligha lehetett bekérni a „méltányos óhajtásokat", — vagy ha igen, csak kifejezetten megtévesztő szándékkal. Valószínűbbnek látszik, hogy a kívánságok bekérésére csak most, a délutáni órákban, az izgatott ftangulat lecsendesítése céljából került sor. Ezt az a tény is valószínűsíti, hogy a 12-i délutánon nemcsak a táborban volt túlfeszített a hangulat, amikor „elterjedt a hír, hogy a fegyverletétel minden biztosíték nélkül csak kényre-kcdvre fog történni", hanem egy — Görgey István által csak nagyon felületesen érintett, Beniczky Lajos visszaemlékezéseiben azonban részletesen ismertetett — újabb haditanácson, ill. tiszti gyűlésen is, amelyet Görgey éppen „a terveit veszélyeztető hangulat leszerelése céljából" hívott össze. Itt Görgey az ellenkezőknek kereken kijelentette, hogy már nincsen muníciójuk (mert Aradon hagyták), s az orosz csapatoktól már körül vannak zárva. E gyűlés után ment Görgey a táborba, „hogy a csapatokat a történtekről tájékoztassa s nyugalomra és rendre intse" (1. Steier: Beniczky. . . 359—362. 1.) ; s minden bizonnyal ekkor és e célból történt a kívánságok bekérése is. Mindebből igen kézenfekvőnek látszik egyrészt az, hogy Görgey nem feledékenységből — mint öccse igyekszik feltüntetni —, sem „számos félbemaradhatlan szolgálati ügyek elintézése miatt feltartóztatva" — mint sajátmaga írja (i. m. II. 373. 1.) — mulasztotta el a csapatokat a feltétlen megadás elhatározásáról időben értesíteni, hanem szándékosan várt addig, amíg Rüdiger hadmozdulatai a sereget befejezett tény elé állították; másrészt az, hogy a „méltányos óhajtások" bekérését éppen az emiatt pattanásig feszült hangulat enyhítésére igyekezett felhasználni. 29 Továbbá a hadsereghez csatlakozott magyar polgári személyek — kormánytagok és országgyűlési képviselők — névsorát. (Görgey Artúr, i. m. II. 385. 1.; Görgey István, i. m. III. 615. 1.) 30 Görgey Ármin alezredes, Görgey Artúr bátyja töltötte be ekkor a sereg vezérkari főnökének posztját.
