Századok – 1957

Tanulmányok - Markó Árpád: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 163

ADALÉKOK A RÁKÓCZI-SZABADSÁG-HARC HADIHELYZETÉHEZ ERDÉLYBEN 171 mulasztása után kétszeres igyekezettel kellett volna kihasználnia előnyös helyzetét Zsibónál, ahol közvetlenül a küzdelem színhelye közelében volt, s ha talán a csatába — bár az szinte szeme láttára zajlott le — a szerinte járhatatlan, mert eltorlaszolt utak miatt nem avatkozhatott volna be, de könnyen megtámadhatta volna Herbeville megtépázott seregét, amint Zsibó felé vonult vissza. S akkor a végső eredmény mégis Rákóczi javára billentette volna a mérleget.2

2 Azt azonban el kell ismernünk, hogy Károlyi személyes bátorsága, leleményessége, gyors elhatározóképessége portyázó, rövidlejáratú harcok kitervezésénél és végrehajtásánál megállapítható. Jól ismerte a kuruc hadinép lelkivilágát, tudott nyelvükön beszélni. Mint az alábbiakból kitűnik, gondoskodott róluk és léha, haszontalan tisztjeik ellen szigorúan eljárt. Sok levele bizonyítja, hogy szellemes levélíró. Kezdetben írott leveleiből még kiérezhető, hogy bár elismeri Rákóczi fennhatóságát, érezteti vele, hogy ő is hasonló előkelő, egyenrangú nemzetségből származik. Leveleiben néha sok a fogadkozás, kissé hetvenkedő, magamagát előtérbe toló kijelentése : „...majd én megmutatom..., ha ott lettem volna. .." stb. Nagy értéke azonban leveleinek a sokoldalúság és az adatgazdagság. Mindennek ellenére azt kell mondanunk, hogy Rákóczi nem választott * rosszúl, amikor Károlyira bízta Zsibó után az erdélyi hadakozás irányítását. Ez olyan feladat volt, amihez nem kellett hadvezéri elméleti tudás, széleskörű, messziretekintő stratégiai vagy taktikai mérlegelési készség. Itt csupán a helyes helyzetmegítélésből folyó általános utsításokról lehetett szó, s azok végrehajtásában tág tere nyílott az ezeres kapitányok, vagy még kisebb rangú alvezérek, sőt végső fokon a népi katonák vállalkozó kedvének, ügyességének és bátor kitartásának. Ha azonban Károlyinak sikerült volna erős kézzel összefognia elég tekintélyes számú haderejét és elaprózott helyi harcok helyett, egy előre megtervezett és gondosan vezetett nagyobbméretű hadművelettel megindulni Rabutin, és a nem nagy segítséget jelentő Herbeville sereg kiszorításához, — talán sikerül Erdély felszabadítása. El kell azonban fogadnunk azt a helyzetet, hogy az erdélyi kuruc hadinép, sok nyomorúsággal és belső szervezetlenségében rejlő bajjal, hiánnyal küzdve akkor valóban nem volt egységesen alkalmazható és nagyobbszabású hadműveletekre felhasználható haderő. Különösen nem akkor, amikor Károlyinak a miskolci tanácsülésről való visszatérte után néhány ezredben mélyreható zúgolódás, belső forrongás, helyenként zendüléssé fajuló elégedetlenség ütötte fel fejét. De azután éppen ezen a ponton tűnik ki a parasztkatonaság belső értéke, hogy silány vezetők alatt, nélkülözésekkel küzdve is képes volt önerejéből folytatni a harcot és a magyar szegénylegény paraszt katonában élő harckészség — amit Károlyi jól felismert és jól tudott felhasználni az ügy érdekében —, mégis elvégezte azt a feladatot, amit Rákóczi erdélyi hadinépétől elvárt. Ha Károlyi hadvezéri értékének elbírálásánál azt kell megállapítanunk,' hogy nem állott mindenben hivatása magaslatán, — azt viszont el kell ismerni, hogy rendszerető, pontos ember volt, aki igen szívén viselte a nyomorúságokkal küzdő katonaságának sok baját, gondját és mindent elkövetett 22

Markó Árpád részletes tanulmányai. A koroncói csatáról a Hadtörténelmi Közlemények 1937. évf. 190—217. 1., a Zsibói csatáról: II. Rákóczi Ferenc a hadvezér. 312. és köv.