Századok – 1957
Tanulmányok - Markó Árpád: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 163
172 MARKŰ ÁRPÁD — amennyiben módjában volt — a bajok orvoslására és a keze alá adott katonaság rendes keretek közt való nyilvántartására és ellenőrzésére.2 3 Rákóczi szándékát és tiszta helyzetmegítélését olvashatjuk azokból a levelekből, amelyeket Erdélyből való kivonulása alatt útközben különböző táborhelyeiről küldött szét. Zsibónál kútbaesett az a reménye, hogy Erdély fejedelmi székét a valóságban is elfoglalhassa. Arra. hogy egész Erdélyt fennhatósága alá hajtsa, egyelőre nem számíthatott. Hiszen most már nemcsak Rabutinnak gyenge, kedvetlen s a városokra szétosztott ezredeivel kellett számolnia, hanem itt van Herbeville serege is, amelynek bevonulását Erdélybe nem sikerült Zsibónál megakadályoznia. Erdőszádáról írja november 27- és 28-án azt a levelét, amelyben egy pillanatra kilép szokott zárkózottságából és kemény rendreutasító szavakkal illeti még Károlyit is, amikor a haza dolgai helyett magánügyeivel hozakodik elő. E szép levélnek csak egy, Rákóczi egyéniségére nagyon jellemző mondatát idézzük itt. Szinte esküszerűen áldozatra kész... „Régen resolváltam magamat az áldozatra, elkeseredett a szívem, megvallom, de bennem az a resolutio, az ki szolgálatjára az megvetett földnek népi közé kihozott. Nem Erdélyországért megyek, mert anélkül eddig is eltartott az jó Isten, de hazám igyéért." Bethlenből kiáltványt intézett Erdély népéhez, biztatva őket, hogy ne pdjanak hitelt az ellenség túlzott híreinek és ne hódoljanak be neki, mert a Károlyi és Barkóczy Ferenc generálisok . . „mellett lévő ezerekből lévő hadi corpusunkat és ha kívántatik, más, Magyarországban lévő hadaink részét is" . . . idehozza, mert eltökélte az operációkat az ellenség ellen folytatni,2 1 Rákóczi helyes érzékkel egy védelmi vonalat akart felállítani, amely a Mármarosi hegyektől a Marosig húzódva Erdély északi szélén megakadályozhatja az ellenség kijövetelét Magyarországra. Másrészt pedig erre a vonalra támaszkodva remélte, hogy Erdélyben hagyott ezredei visszafoglalják ennek az országrésznek legalább egy jelentős részét. Mind a két terve sikerült. A szaniszlói táborból 1705. december 3-án Komlóssy Sándor ezredeskapitányt bízza meg Belényes és Sebes vár védelmével. Intézkedik Kajdi, Öllyüs, Szentmarjay Zsigmond, Bessenyey Zsigmond ezredeinek felhasználásáról, a várak védelméről. Ugyanonnan december 12-én utasítja Krucsay Márton hadbiztosát a hadsereg háta mögött az élelmezés és ellátás megszervezésére.2 5 December 12-én még egy levelet ír Barkóczynak, a tiszántúli hadak tábornokának. Intézkedik a parancsnoki helyek betöltéséről, mindenüvé lehetőleg már ismert híveit küldi. T Jgy látszik nem bízott Károlyi tisztjeiben és azt is megfigyelhetjük, hogy ezúttal nem feudális előítélettel a nemesség felsőbb rétegeinek köréből választja alvezéreit, hanem túlnyomóan népi eredetű emberekre bíz fontos feladatokat. Kajdi, bár szolgabíró volt, de szerettei és tisztelte őt a nép. Komlóssy már Thököly alatt harcolt s mint Rákóczi 23 Levelei között ezekből a hónapokból, de főleg 1706 febr. vége után gyakran találunk létszámtáblázatokat. A Károlyi Levéltárban pedig megvan egy rendkívül érdekes vastag „Mustrakönyve". Ebben a 790 sűrűn teleírt foliooldal nagyságú könyvben felsorolja az ország keleti, délkeleti részében és Erdélyben harcoló kuruc hadinép minden katonáját, több mint 20 000 ember nevét. A Rákóczi-szabadságharc iratanyagában nincs még egy, ehhez hasonló kitűnő összefoglalás. A mustrakönyvet Károlyi hadbiztosai az ő ellenőrzésével kezdték régebbi lajstromok összefoglalásaként Diószegen összeállítani és 1706 augusztus végén zárták le Szatmáron. Károlyi Oklevéltár 405—437. lapjain részletesen ismerteti. 24 Ráday Pál iratai. Budapest, 1955.1. k. 466.1. és Károlyi Oklevéltár 334—335.1. 26 Uo. 473. 1.
