Századok – 1957
Tanulmányok - Markó Árpád: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 163
168 MARKŰ ÁRPÁD Ott volt egy kapitány, húsz-egynéhány tüzérrel, kb. 50 tüzérlóvaí és néhány beteg dán katonával, ezek az előző éjjelt Ajtony faluban töltötték. A kurucok ezt a csoportot éjjel megrohanták, felkoncolták, teljesen szétszórták úgy, hogy nagy szerencsének mondhatom, hogy magamnak sikerült pár katonával megmenekülnöm. Pár nappal ezelőtt Bonchidán a kastélyt rohanták meg és ott foglyul ejtettek egy dán ezredest, egy alezredest és egy öreg századost ugyanabból a dán ezredből. Mindezek a szerencsétlenségek csak azért következhettek be, mert Schlick, amint említem, a 3 lovasezredet maga mellett visszatartotta, tehát azok nem mehettek a tőlem kijelölt szállásaikra. Ezzel lehetővé tették az ellenségnek, hogy nekem kárt okozzon és 3 ezredet, amely amúgy is fáradt volt, széjjelverjen." Részletesen ír Erdély gazdasági állapotáról is Az ország lakossága a legnagyobb nyomorban sínylődik, helyzete kétségbeejtő, mindenéből ki van fosztva, a falvak üresek, az amúgy is nehezen élelmezhető császári sereg ki van téve az éhínségnek. Ez a sereg — írja —, ha hamarosan nem segítenek rajta, teljesen elpusztul, mert sem ruhája, sem szekere, sem zsoldja nincs és éhezik. Kéri az uralkodót, küldjön mindenekelőtt sok pénzt, újoncokat, friss lovakat és egyébként is gondoskodjék e sereg további fenntartásáról. Szomorú, sivár kép az, amit a hosszú jelentés elénk tár. Herbeville iratai között megmaradt létszámtáblázat azt mutatja, hogy a császári hadak főparancsnoka nem túloz. Jellemző például, hogy a Bánffyhunyadon állomásozó Latour vértesezred 1706 január közepén 12 századból állott,- de a valóságban a rendszeresített 1000 ember és 800 ló helyett csak 810 ember és 454 lovuk van, mert ezek egy jó részét el kellett küldeni külső feladatokra. Az ezredparancsnokság keze alatt a valóságban azonban csupán 261 lovas és 210 gyalogosan szolgáló katonája és mindössze 6 szekere van. Az erdélyi lakosság helyzetének képe is megfelelt a valóságnak. A nemesség, főurak, tehetősebb polgárság elmenekült, éppenúgy a kurucok mint a császáriak elől s felelőtlenül otthagyták a szegény, amúgy is nélkülöző, koldusbotra jutott népet, kiszolgáltatva azt a császári katonaság erőszakos harácsolásának. Az erdélyi főurak egy csoportja Moldvába, másika Törökország felé menekült, s Rákóczi kivonulását a hozzácsatlakozott 12.000 éhező, hontalanná vált erdélyi nehezítette."1 5 * Nagy kár, hogy Károlyi Sándor tábornok és alvezérei nem voltak kellően tájékozva ellenfelük valódi állapotáról, mert ezt a tönk szélére jutott császári haderőt nem lett volna nehéz teljesen kiverni Erdély területéről. Ehhez azonban feszes kötelékekbe tagolt, erélyes céltudatossággal, tervszerűen vezette kuruc haderőre lett volna szükség, az pedig akkor Erdély földjén még nem volt. Az 1706-ik év első hónapjaiban Erdély földjén lezajlott hadiesemények tehát ezen a teljesen kipusztított és elnéptelenedett hadszintéren zajlottak le. Ez magyarázza meg, hogy miért volt annyi indokolt panasz, zajongás a kuruc ezredek soraiban a silány ellátás miatt. 1706 január első napjaiban Rabutin átvette a főparancsnokságot. Január 4-én rendeletet intézett az alája tartczó csapatparancsnokokhoz, amelyben felszólítja őket, hogy őt, mint új főparancsnokukat tájékoztassák csapataik valódi állapotáról. Részletes, őszinte jelenetést kér a csapatok használhatóságának vagy használhatatlanságának fokáról, úgyszintén részletes létszámtáblázatokat. A francia nyelven írt rendelet lelkére köti alan-15 Rákóczi Ferenc Emlékiratai. 138. 1.
