Századok – 1957

Tanulmányok - Markó Árpád: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc hadihelyzetéhez Erdélyben 163

ADALÉKOK A RÁKÓCZI-SZABADSÁG-HARC HADIHELYZETÉHEZ ERDÉLYBEN 169 tasainak, hogy főcéljuk a csapatok rendbeszedésc legyen a következő hadműveletek céljaira. Minden embernek naponta osszanak ki ,,... une livre de chair, deux livre da pain et un demi pot de vin..." A malmokat is üzemképes állapotba kell hozni.16 Herbeville főparancsnoki állásából való felváltását csak pár nap múlva tudta meg. A császárnak január 31-én hozzá intézett kéziratában azt olvassuk, hogy megkapta Herbeville január 10. és 12-én kelt jelentését, amelyekben jelenti, hogy seregének vezetését átadta Rabutinnak és kéri az engedélyt, hogy Erdéiyből távozhassék. A császár ezt megengedi s kegyes szavakban megköszöni neki a nagyon nehéz hadműveletek sikeres lebonyolítását. A hadihelyzet Erdélyben az 1705. év utolján a kurucok számára nem volt reménytelen.1

7 A kezdés előnye és ennek folytán a harcok sikeres továbbfolytatása ezután is a kurucok kezében maradt. Rákóczi higgadtan és helyesen ítélte meg a helyzetet két levelében, amelyeket 1705 november 25-én Erdőszadáról és december 30-án Munkácsról intézett szövetségeséhez, XIV. Lajos francia királyhoz.. Megállapítja, hogy Erdélyben tért veszített ugyan, de helyzete nem rossz, mert másutt ennél a veszteségnél nagyobb területet nyert (Bottyán dunántúli győzelmes hadjárata).1

8 * Rákóczi a kuruc hadak visszavonulása közben néhány napig Bethlenben pihent, azután Kőváron, Ecseden át Munkácsra ment. Lassú menetekben hagyta el az országot, hogy bátor magatartást mutasson az erdélyieknek.1

9 Rákóczi nem mondott le Erdélyről, bár a császári hadvezetés mindent megtett, hogy a harcok politikai bázisát is megsemmisítse Erdélyben. Rabutin, hogy Rákóczi erdélyi fejedelemségét érvénytelennek nyilvánítsa, az aulikus érzelmű erdélyi főurakat és Rendeket 1705 decemberében országgyűlésre hívta össze Segesvárra. A csonka országgyűlés sietve újból meghódolt József császárnak, és semmisnek nyilvánította Rákóczi erdélyi fejedelemmé való választását. Rákóczinak eredetileg az volt a szándéka, hogy maga veszi át az Erdélyben majd tovább működő harccsoport vezetését, de később, amikor látta, hogy ott rendes hadrendi kötelékekbe összefogható sereget egyelőre nem tud talpraállítani, másrészt jelenléte a hadviselés és a bel- és külpolitika szempontjából fontosabb a Felvidéken, úgy határozott, hogy Károlyira bízza az erdélyi hadihelyzet irányítását. Érezte, hogy az ő személyére Észak- és Nyugat-Magyarországon nagyobb szükség van, mint a mellékhadszintérnek számító Erdélyben. Ezért Láposon november 18-án kelt levelében közölte azt az elhatározását Károlyival, aki ekkor már Radnáig haladt előre, hogy az erdélyi hadműveletek vezetését rábízza. Ezt írja : ,,.. .kire nézve örülvén máris szerencsésen megkezdett Kegyelmed operátiójának, míglen immár 16

Herbevillo-iratok, id. h. 17 Kriegs-Chronik Österreich-Ungarns. A bécsi Kriegsarchiv kiadványa, 1891. Wien. II. Teil. 1. Hälfte, 197. 1. Csodálkoznunk kell, hogy a császári sereg siralmas helyzetét ismerve, e régebbi osztrák hivatalos munka mégis ezt állapítja meg: „...Die Operationen der kaiserlichen Generale brachten die Insurgentenseharen in solche Auflösung, daß der Aufstandin Siebenbürgen nahezu als erloschen angesehen werden konnte." 18 Josef Fiedler: Aktenstücke zur Geschichte Franz Rákóczis und seiner Verbündeten mit dem Auslande. Wien. 1855. I. k. 453. és 454. 1. 19

Rákóczi Ferenc Emlékiratai. Bpest, 1951. 137. 1.