Századok – 1957
Tanulmányok - Mátrai László: Az anyag szerkezetének atomista felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában 145
AZ ANYAG SZERKEZETÉNEK ATOMISTA FELFOGÁSA 155 Czabán önálló monográfiát2 0 szentel az atomisztikának, melyben vita formájában, 24 vitakérdés fonalán úgy fejti ki a maga álláspontját, hogy közben megcáfol minden lehetséges és ismert arisztötelista—skolasztikus ellenvetést. A lényeget és a részleteket illetően is Sperlingre támaszkodik, de Gassendire is hivatkozik, elsőként (tudtommal) Magyarországon. A harcos, lendületes vitairat még határozottabban élezi ki az anyag atomisztikus felfogásának ellentétét az arisztotelészi—skolasztikus felfogással, mint Pósaházi vagy Bayer átomisztikája. Ugyanekkor ha — mint emezeknél — Czabán esetében is felvetjük azt a kérdést, hogy mit tesz az atomisztika által szétrombolt skolasztikus forma substantialis helyébe : bizonyos csalódással kell megállapítanunk, hogy az üdítő antiidealista támadást nem követi hasonlóan merész materialista kezdemény. „Quaeritur igitur de homine : an ille prout ex anima et corpore constat, componatur ex Actu et Actu? Responsio. Si de Actu Éntitativo intelligatur questio concedenda ea est et; et corpus enim et anima hominis est ens reale et consequenter Actus Entitativus. Si de Actu formali : neganda ea est, sic enim homo non ex Actu et Actu h[oc] e[st] ex duabus Forviis Substantialibus, sed ex Actu et Potentia componitur."21 Vagyis Czabán megindul a szellem primátusa tagadásának, az arisztotelészi forma degradálásának és a materia „egyenjogúsításának" útján, rá is ruház bizonyos aktivitást, rangot, önállóságot a materiális atomokra, de test és lélek, anyag és szellem döntő világnézeti vízválasztójánál megtoípan, visszariad, félúton megáll és beéri — mint mestere, Sperling — az actus entitativus fogalmával, amely ha enyhíti is a skolasztika durva anti-materializmusát, mégis világosan fenntartja a szellem primátusát, elmaradva ezáltal még a descartesi dualizmus viszonylagos N radikalizmusától is. íme egy konkrét példája annak a bonyolult tudománytörténeti helyzetnek, melynek logikai szerkezetét elöljáróban a XVII. század öt fő elméleti ellentétében kíséreltük meg jellemezni. Czabán nagy sikerrelküzda katolikus teológia és filozófia ellen, sőt ugyanakkor minden teológiával (tehát a magáéval) szemben is védelmezi a füozófia és a tudományok egyenjogúságát, mondván, hogy a teológia csak egy a lehetséges tudományok közül s így egyáltalán nincs joga sem a Bibliát kisajátítani, sem más tudományok dolgaiba belebeszélni: ,,At vero physicus allegans articulum aliquemfidei ex theologia et ex eo aliquid in physica concludens, facit transitum. Theologia non est princípium omnibus commune, sed peculiaris disciplma et facultas."23 20 Existentia atomorum, ab injuria 24 argumentorum privata opera Isaaci Zabanü.. vindicata. Wittenberge, 1667. (RMK. 111. 2423.) 21 „Ezt kérdezzük tehát az emberről : vájjon mivel lélekből és testből áll, vájjon actusból és actusból van-e összerakva? Felelet. Ha actus entitativust gondolunk, akkor igennel kell felelnünk : az embernek mind teste, mind lelke reális létező, tehát actus entitativus. Ha azonban actus formalis-ra gondolunk, akkor tagadólag kell válaszolnunk : így ugyanis az ember nem actusból és actusból, vagyis két szubsztanciális formából, hanem actusból és potentiából van összerakva. . . "'.(Existentia atomorum, 29. 1.) (Kiemelések tőlem. M. L.) Az actus entitativus (= forma nélküli anyag) fogalma eredetileg Duns Scotustól, az angol materializmus skolasztikus ősétől származik. 22 Existentia atomorum, 66. 1. („Mert bizonyos, hogy ha a fizikus valamely hittételre hivatkozik a teológiából és ebből von le következtetést a fizikában : határsértést követ el. A teológia ugyanis nem mindeneknek közös alapelve, hanem speciális tudományág és szak.")
