Századok – 1957
Tanulmányok - Mátrai László: Az anyag szerkezetének atomista felfogása a XVII. századi magyarországi filozófiában 145
154 MÁTKÁI LÁSZLÓ Bayer is észreveszi — miként Pósaházi —, hogy az anyag atomisztikus felfogása nem fér meg a skolasztikus—arisztotclikus , .szubsztanciáiig formák" tanításával: egyik főművében ezért igen komoly fejezetet szentel a formae substantiales bírálatára15 . Ő is megállapítja a skolasztikus formafogalom absztrakt, hypothetikus, kiagyalt (vagyis idealista) voltát. De míg Pósaházi a kiebrudalt forma substantialis helyébe az anyagi mozgást teszi, addig Bayer a „spiritus"-nak újból csak fiktív koncepcióját teszi annak helyébe, mert nem akar lemondani a Comenius-féle princípium-triászról: a materia, spiritus és lux hármasságáról16 . Bayer tehát helyes materialista irányban indul el atomisztikájában, helyesen veszi észre a skolasztikus formae substantiales koncepciójának téves voltát, de ezután visszatér Comeniushoz17 és a régi természetfilozófiához, vagyis a filozófiai fejlődés .egy zsákutcájába kerül. Czabán IzsáJc (Zabanius) (1632—1707) a wittenbergi egyetemen nyerte kiképzését, ahol az akkor már igen híres Johann Sperling (1603—1658), a német atomisztika neves képviselője gyakorolt filozófiai gondolkodására döntő hatást. De ugyanekkor tanítványa volt Bayer Jánosnak is, aki Sperling asszisztenseként ugyanitt működött18 ; első vitairatát (De gnomo scioterico) Bayer elnöklete alatt védte meg Czabán 1658-ban. Mint magyarországi tanártársai általában, Czabán is teológus, sőt e szakmában oly szenvedélyes vitatkozó, hogy nem csupán a jezsuitákkal áll végső lehelletéig harcban, hanem eperjesi evangélikus kartársával, Ladiver Illéssel (1630—1686) is olyan parázs teológiai vitába kezd, melyet még Erdélybe menekülésük után is folytatnak s hozzá oly hevesen, hogy 1677-ben a meggyesi zsinat kénytelen határozatilag betiltani a civakodást. Emellett azonban igen éleseszű, mozgékony szellemű és az új gondolatok iránt fogékony filozófus is, akinek jelentőségét mind Erdélyi, mind Kvacsala eléggé durván félreismerték, amint ezt igen helyesen állapítja meg első komoly méltatója, Ján Mikles.19 16 Bayer János: Ostium vei Atrium naturae, Cassoviae, 1662. n. cap. XXI.: „Spiritus vitae non est idem quod forma substantialis peripatetica" (129. 1.). 16 Ezt Comenius közvetlenül Campanellától vehette át, megfejelve — nem éppen haladó irányban — annak dualizmusát, (terra —. ignis). E kérdés egyébként — skolasztikus jellege ellenére is — a logikai-ontológiai kategóriatörténetnek egy igén fontos és érdekes átmeneti szakaszát jelzi: a régi arisztotelészi fogalmakkal már szakítani akaró, de az új természettudományos, materialista kategóriákat (különféle okokból) még nem találó „teozófiai" stádiumot. Kitűnő, „kézzelfogható" példa erre az átmenetre a Cusanus és Paracelsus hatása alatt álló Robert Fludd (1574—1637), akinél skolasztika, misztika, alchimia és az új természettudomány sajátosan keveredik. A skolasztikus forma—materia az ő rendszerében a következőképpen alakul át: ,,Hyle seu materia rerum primordialis. . . Lux seu forma generaliter informans." (Utriusque Cosmi maioris scilicet et minoris metaphysica, physica atque technica história. Oppenhemii, 1617. 16. 1.) A „talpraállítás" útján a következő lépés a res extensa és res cogitans (anyag és szellem) descartes-i dualizmusa, majd pedig Spinoza materialista monizmusa. 17 Ebben a kérdésben egyetértünk Stanislav Felber-rel (Jan Bayer, slovensky baconista XVII. storocia. Bratislava, 1953. 105. 1.), aid egyébként Bayer forrásait csak részben tárja fel és kutatja. 18 Iohannes Bayer Eperiensis—Hungarus. . . Adjunkt, d. phil. Fakultät 29. 10. 1658." (Album Academiae Vitebergensis. Jung. Reihe. 1. Theil. Magdeburg, 1934. 523. 1.) 19 MikleS, JAn; Izák Caban, slovensky atomista v XVH. storoci. Bratislava, Slov. Akad. 1948. 168. 1."
