Századok – 1957
Tanulmányok - Endrei Walter: Középkori munkamódszerek kialakulásának történetéhez 124
KÖZÉPKORI MUNKAMÓDSZEREK KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 131 céhek létrejöttének feltétele. Erre pedig biztosítékok voltak ezen osztály keletkezésének körülményei. A városi iparosság a földesúri igát levetett, technikai érzékkel megáldott, igénytelen kézműves jobbágyokból tevődött össze,5 8 akik ezt a versenyt nemcsak szorgalmukkal, hanem találékonyságukkal, alkalmazkodókészségükkel nyerték meg, helyzetüket pedig volt sorstársaikkal szemben kíméletlen keménységgel védték.5 9 Míg tehát a legfontosabb energiaigényes munkáknál fokozatosan megvalósult a vizi és szélerő hasznosítása, kényszerű következetességgel kerül sor a szövés, fonás, fazekasság, esztergályozás, fúrás, köszörülés és csiszolás racionalizálására — a láb munkájának bevonása révén. 3. A lábhajtás hiánya az ókorban Ma igen természetesnek hat a kéz és láb egyidejű foglalkoztatása. Nemcsak a munkában (fazekaskorong, varrógép), hanem egyéb tevékenységek során (orgonázás, kerékpározás) elterjedt és többé-kevésbé könnyen elsajátítható módszernek tartják. Innen ered az a téves nézet, hogy keletkezése ősi időkbe nyúlik vissza. A munkában a láb háromféle feladatot láthat el eredeti szerepe, a helyváltoztatás mellett, diáiéiként például a fonásnál használják fel a combot vagy alsólábszárat, az előfonal tömörítősodrásakor. Erről taniiskodik egy attikai tál festménye,6 0 végső konzekvenciája a combra helyezhető epinetron vagy onos.6 1 Feszítőerejét is igen sokoldalúan vonják be a munkába, kezdve papirusz kévék kötözésétől a hajóépítésnél az egyiptomi 6. dinasztia korában62 a lábbal rögzített satuig a római korban.6 3 Míg ezek a funkciók a kéz egyidejű munkáját támogatják és statikus erőkifejtésen alapszanak, a harmadik változatnál a kéz tétlen, a láb dinamikus ereje nyilvánul meg a ta/posóm\m\uiban. Ennek jellegzetes példái az egyiptomi ábrázolásokon sűrűn szereplő fújtatótaposás különösen a 18. dinasztia óta,6 4 és a pompeji falfestményeken, római sírköveken gyakran látható kallózási folyamat Hérodotosz említi (II. 36), hogy az egyiptomiak a görögökkel ellentétben kenyértésztájukat lábbal, agyagukat viszont kézzel gyúrják.6 6 68 Marx—Engels: A német ideológia. Bpest, 1952. 37. 1. Még a XIV—XV. században is a városok lakosságának 1L—2 /3 része á környező falvakból származott (Kulischer, i. m. 133. 1.). 59 Pirenne: Wirtschaftsgeschichte. 200. 1.: 1297-ben még szabad a posztó behozatala Gentbe, ha á városban kallózzák. 1302-ben ezt a jogot visszavonják és 1314-ben 3 mérföld körzetben megtiltják a szövést és minden paraszt-szövőszéket, kallózókádat elpusztítanak. Az angol városok takácscéhei már a XI. század elején 5—12 mérföldnyi körzetre biztosították e jogukat. Nálunk pl. a kassai barhend-takácsoknak Zsigmond király az egész országra kiterjedő privilégiumot adott. 60 Sokszor ábrázolva, így pl. Brandt: Schaffende Arbeit und Bildende Kunst, I. Leipzig, 1927. 95. ábra. 61 Brandt, i. m. 96. és 97. ábra. 62 Brandt, i. m. 96. és 97. ábra. 63 Brandt, i. m. 142. ábra. Nem ismerem Feldhaus (Maschine, 137. 1.) által idézett satupad ábrázolást. (Talán Brandt, i. m., 67. 1.?) 64 Brandt, i. m. 37., 38., 40. ábra. ' 65 Jirandt, i. m. 104., 105., 167. ábra. Igen hasonlók a szőlőpréselés ábrázolásai (110. és 111. ábra). 68 Az egyiptomi ábrázolások ezt csak részben támasztják alá : mindkettő lábbal történik rajtuk. Neuburger: Die Technik des Altertums. Leipzig, 1919. 159. és 198. ábra. 9*
