Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
116 MÁLYTJSZ ELEMÉR negyedében bocsátották ki. Nem országgyűlésből, amit nemcsak abból következtetünk, bogy ezidőtájt ilyenről nincs tudomásunk, banem méginkább a kormányzó szavaiból: az adót a prelátusok és bárók rendelkezése értelmében kell megfizetniük,299 mégpedig az ő dicatorainak. Ugyanily határozottsággal szólt Hunyadi ,,a prelátusok és bárók által elrendelt taxaról" abban az 1452. január 5-i levelében, amelyben megdicsérte Temes megyében tevékenykedő familiarisának, Fejéregyházi János diáknak az adó beszedése körül kifejtett buzgalmát.30 0 Ezek után az országos tanácsnak a taxa felől döntő szerepe annak ellenére sem lehet kétséges, hogy Rozgonyi Rajnáid székelyispán 1451. szeptember 20-án Sopron várost „az országlakók egyeteme, ti. a prelátusok, bárók és az ország nemesei" által választott és kiküldött dicatorok támogatására hívta fel. 30 1 Azt Hisszük ugyanishogy Rozgonyinak országgyűlést sejtető kifejezését éppen úgy nem szabad szó szerinti értelemben vennünk, mint szavait, amelyek a dicatoroknak az universitas regnicolarum által történt megválasztására utalnak. Nem jogosít fel ellenben Hunyadi két utasítása annak feltételezésére, hogy az adó teljes egészében az ő kezébe került. Bármennyire csábító volna egybehangzó vallomásukat a két határvidéki megye közt elhúzódó egész területen érvényesülőnek tekinteni s azt következtetni, hogy nemcsak Pozsony és Temes megyékben, hanem máshová is Hunyadi küldötte ki a dicatorokat, az általánosítással alaposan elvetnők a sulykot. Mindjárt Sopron megye adója sem a kormányzóé lett, hanem Rozgonyié, kétségtelenül az országnagyok dispositiójából. A székelyispáD és testvére, Rozgonyi János erdélyi vajda szedették be ugyanis saját embereikkel a megye lucrum camerae-ját, mégpedig Hunyadinak „az országlakók nagyságos és nemes személyeivel" együtt hozott határozatából. Mindez még az év legelején történt.302 Ha tehát most, az év őszén, ismét Rozgonyi jelentkezik az adóért, akkor ezzel érdekeltségének adott kifejezést. A taxa generalis egyébként ismét megegyezett a kamarahasznával. Éppen a Rozgonyiak Sopron megyei adószedőjének, Sasvári Istvánnak október 5-i leveléből állapíthatjuk ezt meg, amelyben magát gyenge latinsággal „dicator et exactor de presenti lueri camerarum"-nak nevezte.303 Mivel, mint említettük, az 1451-i kamaranyereség már az év elején a Rozgonyiak kezébe került, ez a jelenlegi lucrum camerae csak a taxa generalis-szal lehet azonos, amelyre viszont azért lehetett nevét átruházni, mert öt telkenkint szintén egy aranyforintot tehetett ki.304 Oly adatot, amely 1452-ben ldvetett adóról emlékeznék meg, nem ismerünk. Ha sor került beszedésére, amit éppen nem tarthatunk valószínűtlennek, összege, sőt behajtásának körülményei sem térhettek el a megelőző éviétől. Azt látva, hogy Sopron és Pozsony megyék lucrum camerae-ja 1452-ben Ciliéi Ulrikot illette,306 nincs semmi okunk annak feltételezésére, hogy az adó most inkább jutott volna el a kormányzó kezébe, Ellenben fordulat következett be 1453-ban, mégpedig két vonatkozásban is. Egyrészt Hunyadi, a kormányzóságról való lemondása után, főkapitány 299 iuxta dispositionem dominorum prelatorum et baronum regni. 300 in extradatione taxe per dominos prelatos et barones instituta. (Sztáray okit. n. k. 488. 1.) A feltevést, hogy Temes megye adójáról van szó, valószínűsíti a levélben említett Pocsaji Lászlónak temesi alispánsága. (Uo. 482. 1.) 301 Házi, 1/3. k. 331. 1. 3 2 Uo. 311. 1. 303 Uo. 335. 1. 304 Az elmondottakat megerősíti a Sáros megyei adó sorsa, amelyről Giskrának 1451. okt. 13-i rendelkezése tájékoztat. Ez is lucrum camerae-nak nevezi, mint a főkapitányt illető jövedelemnek beszedésével bízza meg Eperjes várost, felhatalmazva, hogy 200 aranyforintot — nyílván kölcsön ellenértékéül — megtartson magának, a többi beszolgáltatását ellenben kötelességévé teszi, keltezése pedig szintén egybeesik az országnagyok rendeletének feltételezett időpontjával. (Iványi: Eperjes 355. sz.) 305 Házi, 1/3. k. 350. 1.
