Századok – 1957

Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46

A MAG TAR RENDI ÁLLAM HÜNYADI KORÁBAN 117 s a királyi jövedelmek kezelője lett, következőleg reménye nyílott, hogy az uralkodó nevében, az eddiginél nagyobb hatáskörrel rendelkezzék pénzügyi kérdésekben, másrészt a nemesség is megmozdult, hogy szavát az adó elren­delésénél érvényesítse. A két jelenség, mint a közelebbi vizsgálat elárulja, kapcsolatban állott egymással. A Bécsben tartózkodó V. László a Hunyadival szemben ellenséges érzelmeket tápláló Ciliéi ösztönzésére, 1453 július első napjaiban országgyűlés nélkül, jobbágyonkint egy forint adót vetett ki a Honttói Szabolcsig húzódó tíz megyére.30 6 Indokolásul az országrész védelme körül reá váró feladatokat hozta fel s egyszersmind ígéretet tett, hogy nem szándékozik az adót megismételni vagy szokássá tenni. Az Axamit Péter vezetése alatt álló táboriták elleni hadjárat költségeinek fedezésére kellett a pénz,30 7 azonban Hunyadi kikapcsolásával. Az adó kivetésére és behajtására a király saját embereit küldte ki azzal az utasítással, hogy a pénzt Bártfa városnak adják citi, az utalványozásra pedig Ciliéit és az ausztriai Holczler Konrádot hatalmazta fel.30 8 Az .intézkedés sértette Hunyadi érdekeit. Csak helyeselhette tehát, hogy a tíz megye és az érdekeit főurak — névszerint Hédervári László egri püspök, Pálóczi László országbíró, Perényi János tárnok­mester, Pálóczi Simon lovászmester, Rozgonyi Osvát székelyispán, Rozgonyi György és Sebestyén volt pozsonyi ispánok, Pálóczi János ungi ispán, Ónodi Czudar Jakab, Serkei Lorandi György, Homonnai Bertalan — megtagadták segédkezésüket az adó beszedéséhez, majd Kállai Lőkös János személyében követet küldtek Bécsbe a királyhoz azzal a megbízatással, hogy eszközölje ki az adó csökkentését. Ebből az alkalomból hangzott el V. László előtt Kállai szájából az érv, hogy az uralkodó rendelkezése sérti megbízói szabadságát,309 ami bizonyára úgy értendő, hogy a nemesség felfogása szerint az ő hozzájárulása nélkül adó nem vethető ki. A király augusztus 15-én méltatlankodva válaszolt: ígérete, hogy az adóztatást nem óhajtja rendszeressé tenni, elég erős bizto­sítékul szolgálhat számukra. Csak végső szükségből tette meg lépését, mivel idegen kézből kiragadtatva, atyai házát üresen találta és semmi más utat nem látott maga előtt, amelyre különben is nem annyira a saját, mint inkább az ország helyzete kényszerítette rálépni. Voltaképpen úgy illett volna, hogy oly sok baj láttára önként siessenek segítségére. Az adó súlya sem szerfelett nagy, de ha már annyira kérik mérséklését, hozzájárul, hogy ez alkalommal öt portánkint csak egy forintot fizessenek, amint már határoztak is, fenntartja azonban, hogy abban az esetben, ha az ily módon befolyó pénz nem lenne elegendő a megkezdett vállalkozás befejezésére, felemeljék azt oly mértékben, amint velük együtt tanácskozva majd végzéssé lesz.31 0 Kállai küldetése eszerint teljes sikerrel járt. Megbízói, köztük a tíz megye, határozott ígéretet nyertek, hogy adó kivetésére a jövőben megkérdezésük és 306 Névsoruk : Hont, Nógrád, Heves, Borsod, Abauj, Torna, Zemplén, Ung, Bereg, Szabolcs. 307 Tóth-Szábó, i. m. 284. sköv. 1. 308 V. László júl. 4-i rendelete : uo. 407. 1. Holczler bécsi polgárból lett az osztrák hercegség magister kubarum-a, 1453-ban pedig a körmöcbányai urbura- és pénzverő­kamara ispánja. (Krizskó P. : A körmöci régi kamara és grófjai. Értekezések a tör­ténelmi tudományok köréből. VIII. k. 10. sz. Budapest, 1880. 32. 1.) 309 id esse contra libertatem. 310 contributio illa in maiorem numcrum augmentetur secundum quod vobiscum pro rerum ingruentia duxerimus concludendum. (Kovachich : Supplementum II. k. 118. 1. Az oklevél eredetije : Dl. 55.546.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom