Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
114 MÁLTtrSZ ELEMÉB hatjuk, hogy a rendelet szövegével és értelmével, méginkább pedig mai felfogásunkkal mégis csak ellenkezik az. Mindez azonban már messze elvezet az országgyűlés és az adómegajánlás kapcsolatának vizsgálatától. Az összefüggés az utóbbiak közt szorosnak és kételymentesnek látszik. Az országnagyok július 16-i oklevelükben azt mondották, hogy valamennyi országlakossal, azaz a nemesség képviselőivel egyetértésben „a jelen gyűlésükön"28 9 hozták meg határozatukat, ami, mivel a decretum július 13-án kelt, úgy volna magyarázható, hogy a döntések írásba foglalása után, de még mindég az országgyűlésen került sor az adó megajánlására. Az adó jellegének megvizsgálása azonban kételyt támaszthat bennünk, hogy elrendelésében, a megyei követeknek jelentős szerepük lehetett. Az adó, amennyiben a jobbágyokat érinti, a lucrum camerae megismétlése. A kamaranyereség, mint ismeretes, Zsigmond uralkodása alatt nagyobb telek után 30, kisebb után 15 ezüst dénárt tett ki, valószínűleg az 1430-as évek elejének nagy pénzromlása idején azonban a király úgy segített az államháztartás helyzetén, hogy öt-öt telket összefogatott s ezek jobbágylakóitól egy-egy aranyforintot szedetett be. Azaz a pénzromlásból húzható eiőnyt megvonta a jobbágyoktól. Ügy véljük, hogy Albert 1439-i decretumának az a rendelkezése, amely a kamaranyereségnek régi módon, a Lajos király idejében szokásos beszedését hangsúlyozta, a Zsigmond-féle, aranyforintra való átszámításnak próbált véget vetni. Nem hisszük, hogy sikerrel, erre vonatkozólag azonban a tüzetesebb kutatások még hiányzanak. Könnyen elképzelhető, hogy az elvileg helytelennek tartott behajtási módba a megyei követek most, amidőn Hunyadi meggyőzte őket annak feltétlen szükségességéről, belenyugodtak. Az 1447. évi adó elrendelésének körülményei azonban ellene mondanak feltevésünknek. Ez jellegében pontosan megegyezett az előző évivel, öt portánként egy aranyf orintot tett ki és a kormányzó rendelkezett vele. Az országnagyoknalt Bártfa városhoz intézett 1447. szeptember 5-i felszólítása szerint a pesti országgyűlésen vetették ki29 0 s mert Hédervári Imre mosoni ispán augusztus 7-én alispánját sürgette, hogy a kormányzó újabb levele értelmében siettesse a taxa behajtását s az összeget minél előbb juttassa el hozzá,291 mindenképpen szokatlanul hosszú idő telt el a megajánlás és a beszedés között, mégha figyelembe is vesszük, hogy korábban Giskra igényei akadályozták a kormányzó hatás -k őrének az északi részekre kiterjesztését. Szó sem volt már két hétről. Mivel az országgyűlésmárcius 25-énfejeződött be, ötödfél hónapis kevésnek bizonyult, hogy Moson megye adója együttlegyen. A március25-i kelettel ellátott 1447. decretum nemcsak nem szól az adóról, hanem azzal gyökeresen ellenkező rendelkezést tartalmaz. 26. pontja ui. kimondja, hogy a lucrum camerae többször nem vethető ki, mint a régtől megszokott időben, továbbá csak a forgalomban levő pénzben követelhető és senkit sem lehet kényszeríteni, hogy aranyforinttal tegyen eleget fizetési kötelezettségének.292 Ez a tiltakozás a nemesség igényeit fejezte ki, de éppen ezért nem tehető f'ol, hogy ugyanakkor, amidőn bekerült a decretum szövegébe, a megyei követek hozzájárultak volna a most elitélt adónak a kifogásolt módon való beszedéséhez. Az ellentmondás feloldása érdekében kénytelenek vagyunk 289 in presenti congregatione nostra. 290 Az országnagyok szerint Hunyadi jelentéséből kedvetlenül értesültek, hogy presentem taxam puta de singulis quinque portis singulum unum florenum auri per nos nuper in nostra congregatione generali Pestiensi pro inevitabili huius regni necessitate solvere debere per totum regnum dispositam a kormányzó számtalan sürgetése ellenére sepi szolgáltatták át. (Bártfa város lt. Középkori oklevelek, 489. sz.) 291 Héderváry okit. I. k. 247. 1. 292 Kovachich: Sylloge I. k. 124. 1. Lucrum camerae non plus, quam tempore ab. antiquo solito dicari debet. Értelme vitatható, azonban a solitum szó behelyezésével sem módosul feltevésünk. Eszerint a régi időtől fogva szokásos lucrum eamerae-nál több — azaz további kamaranyereség — nem követelhető.
