Századok – 1957
Tanulmányok - Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában - 46
A MAG TAR RENDI ÁLLAM HÜNYADI KORÁBAN 107 Az összefüggést ily közvetlenül okleveles adatokkal nem igazolhatjuk ugyan, a körülmények összevetéséből azonban logikusan következik. Egy 1438-i oklevél szerint Albert elzálogosítva a Gömör megyei Ajnácskő várat a Pálócziaknak, biztosította ezeket, hogy valahányszor ő vagy utódai Magyarországon a királyi városokra, mezővárosokra, falvakra és birtokokra rendkívüli taxa generalis-t ró ki, akkor ők is a vár tartozékaiban ugyanezt megtehetik a maguk javára s csak azt kötötte ki, hogy taxájuk mérsékelt, elviselhető, a falvakat el nem néptelenítő és az ott élő jobbágyokat mértéken túl nem terhelő legyen.26 2 Példánk úgy hangzik, mintha két földesúr zálogügyletéről volna szó. Azonban ha arra gondolunk, hogy a királyi taxa generalis-nak kivetése a háborúra való felkészülést szolgálta, magától értetődik, hogy a főurak is a jobbágyaiktól egyidejűleg bekövetelt rendkívüli adót a fegyveres erő kiállításával indokolták — még ha nem is tettek eleget a király fegyverbe szólító parancsának. A lényeg tehát az, hogy király és nagybirtokosok egyidejűleg, de külön-külön szedték be a maguk számára a taxa generalis-t, ki-ki a saját uradalmaiban. Arra, hogy ezt előzetes tanácskozás után, közös elhatározásból tették, 1438-ból van adatunk. Az év vége felé Erzsébet királyné felszólítva a földesúri hatalma alatt álló Körmöcbányát taxájának beszolgáltatására, erről azt mondja, hogy a király, ő, a főpapok és a bárók egymás közti tanácskozás során állapodtak meg: minden birtokos ember köteles az adót a saját városaira, mezővárosaira, birtokaira, falvaira kivetni, sőt még a kulcsot is együttesen határozták meg.26 3 Ettől a megszokott állapottól kivételképpen már Zsigmond alatt is volt eltérés, következetesebben más rendszer kezdetei azonban 1439-ben tűnnek elő. Rendkívül komor körülmények közt, amelyek teljes mértékben indokolták a szokatlan intézkedéseket. A török támadásának kivédése és Szendrő felmentése céljából a Dunánál összegyűlt magyar haderő köznemesi csapatai kardcsapás nélkül, csúfosan szétoszlottak, magára hagyva a királyt és környezetét, az országnagyokat és előkelőket. Ezek a maguk haderejét a nemesi felkelés nélkül gyengének találták nagyobb akció megkezdéséhez s mert közben Szendrő is elesett, legalább a jövő esztendőre próbáltak egy új vállalkozást előkészíteni. Tervük alapgondolata helyes volt. Igen nagy hadsereget óhajtottak kiállítani, úgy azonban, hogy a nemesi kontingens helyét zsoldosok foglalják el. Mivel pedig a zsoldosok felfogadása oly költséges, hogy a kiadások a királyi és királynéi jövedelmekből nem fedezhetők, generális taxa kivetését határozták el. Ennek összege telkenkint száz olyan új nagyobb dénár, amelyből 150 tesz ki egy aranyforintot s fizetni tartozik minden jobbágy, sőt a kondicionárius és jobbágytalan nemes is. A király és előkelői valósággal szerződést kötöttek egymással a vállalkozás biztosítása érdekében. Altért megfogadta, hogy a hadjáratot személyesen fogja vezetni s rokonaitól külföldi segítséget igyekszik szerezni, majd a maga és felesége nevében kötelezettséget vállalt, hogy kivétel nélkül minden jobbágytól, városi és mezővárosi polgártól beszedeti az adót, 262 Dl. 71.960. — Korábban, 1435-ben Zsigmond az atinai uradalmat a Garaiaknak 17.000 aranyforintért elzálogosítva, ugyanezen kifejezésekkel és feltételek mellett engedte meg taxa extraordinaria kivetését. (Dl. 33.941.) 263 1438. dee. 3. presentem taxam per regiam et nostram maiestates ac prelatos et barones nostros maturo superinde habito tractatu per universos possessionatos homines super eorum civitates, opida, possessiones et villas ac iura possess! on aria imponi et exigi debendam iuxta limitationem per easdem regiam ao nostram maiestates prelatosque et barones nostros sup rinde factam. (Körmöcbánya város lt. Fons 20. fasc. 1. nr. 36.)
