Századok – 1956

SZEMLE - Hadtörténelmi Közlemények (Ism. Heckenast Gusztáv) 817

SZEMLIi 817 a szerző a Kossuth — Guyon viszonyt ábrázolja. Guyon kétségtelenül bírta Kossuth bizalmát s a szerző ezt a körülményt is következetesen, de egyúttal egyoldalúan igyekszik Guyon jelentőségének kidomborítására felhasználni. Azt a körülményt ugyanis, hogy Kossuth március elején, a tiszafüredi zendülés után Guyont Komáromba küldi és ezzel csaknem négy hónapra eltávolítja a számára és a haza szempontjából legfontosabb helyről, a csatatérről, aligha lehet Guyonnak Görgey felett aratott győzelmeként beállítani (89. 1.), és Kossuth zseniális taktikai húzásaként elkönyvelni. A valóság az, hogy az elkövetkező hónapok alatt Guyonnak nem Komáromban lett volna a helye — oda a kritikus időszak alatt nem is jutott be —, hogy néhány hetes várerősítő és szervező tevékenységénél sokkal több hasznot hajtott volna a harcoló seregben, s hogy eltávolítása a seregből nem Guyon pozíciójának erősödése a hadseregben, hanem sokkal inkább Kossuth kapitulációja a Tiszafüreden győztes Görgey előtt. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Kossuth személyes rokonszenve nem állott a valóban forradalmi katonák, s így Guyon oldalán is. A gyakorlatban azonban ez a rokonszenv ritkán vált hatóerővé a katonai ügyekre gyakorolt befolyásban s nem érthetünk egyet a szerzőnek azzal az állításával sem, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat után „élesen elvált az út a szabadságharc magyar táborának két iránya között. . . Az egyik oldalon a békepárt állt és a hadseregen belül vele szövetséges Görgey, a másikon az újonnan alakult radikális pártra és a hadsereg forradalmi szárnyára támaszkodó Kossuth" (98. 1.). Kossuth állásfoglalása távolról sem volt ilyen határozott s a tények ismeretében különösen a hadsereg baloldali elemeire való támaszkodása kevéssé bizonyítható. Guyonnal kapcsolatban pedig egyenesen hibájául róhatjuk fel, hogy a nyílt csatáknak ez az oroszlánbátorságú hőse pl. a sorsdöntő zsigárdi és peredi ütközetekben nem állhatott a rohamozó honvédzászlóaljak élén. A felsorolt általános jellegű hibákon túlmenően nem mentes Márkus munkája a kisebb jelentőségű tárgyi hibáktól sem. Ilyen többek között Mednyánszky Antalnak, Bars megye 1847/48-i országgyűlési követének azonosítása a lipótvári vértanú Mednyánszky Lászlóval (24. 1.). A nemeseknek a nemzetőrségbe való jelentkezéséről írottakból (27. 1.) következtetve a szerző a nemzetőri kötelezettséget önkéntességen alapulónak tartja, Ottinger és Melczer elpártolását pedig a Jellacsics betörését követő időkre teszi (34. 1.). Jellacsics serege Siófoknál nem nézhetett farkasszemet a honvédsereggel, mert az a másik parton vonidt vissza és szeptember 24-én már Székesfehérvár környékén volt (34. 1.). Pázmándy Dénes nem volt a Windischgrätzhez induló küldöttség tagja, hanem a Debrecenbe vivő úton maradt le és nem a birtokára, hanem a császáriaktól megszállott Pestre ment vissza (61. 1.). Kossuth befolyása Dembinski terveire erőltetett, köztudomású, hogy Dembinski még Kossuthot, sőt közvetlen környezetét sem tájékoztatta terveiről (87. 1.). Általában a szabadságharc történeti tényanyagának kezelésében a szerző nem mindig eléggé biztos még, részben ez az oka annak is, hogy hőse értékelésében munkáján a történetileg nem a legmegbízhatóbb forrástípusok befolyása is érezhető. Összegezve az elmondottakat : Márkus László könyve szeretettel, lelkesedéssel megírt munka, amelynek kétségtelenül meglevő túlzásai és fogyatékosságai nem a valóság elkendőzésére irányuló törekvésből származnak, hanem a rokonszenves hős iránti rajongás folyományai. A hibák a fiatal, első jelentősebb munkáját író történész jellegzetes hibái, viszont a szerző fiatalsága még értékesebbé teszi a munka erényeit, amelyek egyben biztosítékai is annak, hogy Márkus Lászlóra a minden fiatal történészt fenyegető gyermekbetegségek gyors leküzdése után a történettudomány további igényes feladatok megoldásánál is számíthat. Szépen megírt, hibáiban is tanulságos könyve pedig az elmondottaktól függetlenül hasznos eszköze lesz népünk hazafias nevelésének. BABTA ISTVÁN HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténelmi Intézetének folyóirata Uj folyam I-II évfolyam (Budapest, 1954—1953) Tíz esztendős szünet után újra megjelenik a Hadtörténelmi Közlemények, mely már megjelenésével lehetőséget nyújt a hadtörténeti vonatkozású munkálatok közzétételére, és serkent a marxista — leninista hadtörténelem művelésére Magyarországon. Üdvözölnünk kell ezt az eseményt az egész magyar történettudomány nevében, többek között azért is, mert a hadtörténet a magyar történettudománynak különösen fontos, s eddig meglehetősen elhanyagolt ága. A folyóirat, bár egy résztudomány orgánuma,