Századok – 1956

SZEMLE - Hadtörténelmi Közlemények (Ism. Heckenast Gusztáv) 817

818 SZEMLE mégis —, éppen népünk történetének egyik sajátossága révén — lehetőséget nyújt a magyar történet legfontosabb kérdéseinek vizsgálatára is. A bírálat éppen ebből a szempontból kívánja vizsgálat tárgyává tenni a Hadtörténelmi Közlemények új folyamának első két évfolyamát. . A folyóirat szervesen kapcsolódik történettudományunk jó hagyományaihoz. Dicséretreméltó a hosszú múltra visszatekintő és a múlt század végén még sok tekintetben a haladást képviselő Hadtörténelmi Közlemények címének megtartása. A címválasztás a jó értelemben vett történeti tradícióhoz való ragaszkodás szimbólumának tekinthető, s a folyóirat szerzőinek áttekintése is e tradíciók lényegének megvalósításáról tanúskodik. Az új Hadtörténelmi Közlemények bátran ad teret a polgári hadtörtónetírás érdemes, népi demokráciánkhoz hű művelőinek, a burzsoá történettudomány művelőiként indult, de ma már marxista —leninista tudósok írásainak, a folyóirat közleményeinek zömét azonban a marxista hadtörtónetírás fiatal művelői adják. Együtt van itt tehát az, ami a múltból itt maradt érték, ami a jelen tudományos színvonala, ós bő teret kap fejlődésre ós növekedésre a jövő ígérete. A szerzői gárda összetétele mellett a tanulmányok tematikája is a szerkesztést dicséri. A két évfolyam 42 eredeti tanulmányából 5 foglalkozik a hadtörténet elméleti kérdéseivel, vagy ad elméleti igényű áttekintést ós útmutatást, 13 tanulmány veszi tárgyát függetlenségi harcaink, közülük 6 a Rákóczi-szabadságharc történetéből, 5 tanulmány szól 1848/49 egyes kérdéseiről, 6 tanulmány foglalkozik az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetével, végül 10 tanulmány tárgya Magyarország felszabadítása. Ezekhez járul 6 szovjet, 2 cseh, 1 román, 1 bolgár és 1 német tanulmány fordítása, közülük 5 a második világháború történetével foglalkozik. Állandó rovatai a folyóiratnak a „Könyvszemle és kritika" ós a „Hadtörténelmi Okmánytár". A magyar hadtörtónetírás múltját tekinti át ós a magyar hadtörténet művelői előtt álló feladatokat veszi számba Borús József „A magyar hadtörténetírás helyzete és feladatai" (HK. 1954 : 1.) c. tanulmánya. Ezután Sziklai Sándor foglalkozik lényegében ugyanezekkel a kérdésekkel „Hadtörténetírásunk feladatai a MDP III. kongresszusá( nak tükrében" (1954 : 2.) c. cikkében. Míg Borús részletesen, tudományos megalapozottsággal veti fel a megoldandó kérdéseket, Sziklai a lényeges problémaköröket emeli ki, s nagyjában helyesen ír a személyi kultusz kérdéséről, már amennyire ez 1954-ben lehetséges volt. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, nem volna móltányos e rövid ismertetésben részletesen kitérni a folyóiratban lépten-nyomon megnyilvánuló személyi kultuszra, hiszen itt ismertetett számai a XX. kongresszus előtt jelentek meg. De nem lehet elhallgatni azt, hogy van még a személyi kultusz nem eléggé nagy mértékét hibáztató írás is a Hadtörténelmi Közleményekben (1955. évf. 2. sz. 136. 1.). Ügy látszik, hadtörténetírásunkat történettudományunk egészénél sokkal mélyebben hatotta át a személyi i kultusz antimarxista irányzata. A hadtörténet elvi és módszertani kérdéseivel foglalkozik Szalai József és Dömötör Gergely „A hadművészet és hadtudomány törvényszerű fejlődése" (1954 : 1.) c., válasz nélkül maradt vitacikke, Csillag Ferenc „A fegyverek szerepe a hadművészet fejlődésében" (1954 : 1.) c. tanulmánya, továbbá Perjés Géza „Hozzászólás Borús József és Tóth Gyula tanulmányaihoz" (1954 : 3 — 4.) c. írása, amely a hadtörténet ós irodalomtörténet kapcsolatainak vizsgálatát, illetve a hadtörténeti terminológia egyes kérdéseit veti fel. Amennyire helyes a folyóiratban megnyilvánuló elvi igény a tematika összeállításában, annyira hiányolhatjuk ezt az elvi igényességet a megvalósításban. Szalai és Dömötör vitacikke 28 oldalon tekinti át a hadművészet és hadtudomány törvényszerű fejlődósét az ősközösségtől napjainkig, s a terjedelem Prokrustes-ágyában nem tudja állításait megalapozni. A kifejtés elégtelensége azután elvi hibákhoz vezet, hogy csak a hanyatló rabszolgatársadalom ós az imperializmus hadművészetének mechanikus összehasonlítására utaljak (1954. évf. 1. sz. 100.1.). Csillag Ferenc tanulmánya tulajdonképpen kommentár 7 Anti-Dühring idézethez, amelyek motto- vagy textusként állnak az egyes szakaszok élén. Gyakorlati céllal közli a folyóirat Fülep Ferenc figyelemreméltó cikkét „Történelmi emlékeink védelméről" (1954 : 3 — 4.). Összefoglaló tárgyú közlemények Bohonyi Gábor több problémát felvető „A magyar hadtörténelem haladó katonai szabályzataiból" (1954 : 1.) c. írása és a légierő egy tisztjének, Fodor Gyulának, kísérlete, „A légierő fejlődésének hadtörténelmi áttekintése" (1955:3-4.). A hadtörténet és a történeti segédtudományok közös problémáját dolgozza fel i Kumorovitz L. Bernát, a történeti segédtudományok kiváló művelője, „Á magyar zászló és nemzeti színeink múltja" c„ gazdag anyagot feltáró tanulmányában, amelynek első része az 1954 : 3 — 4. számban, befejező, második része csak 1956-ban jelent meg.