Századok – 1956
SZEMLE - Kőrös népe (Ism. Hanzó Lajos) 823
SZEMLIi 823 pedig Ardényi Dezső rejtőzött. Horváth Imre „Sajnóczy" néven írta meg „A magyar társadalom rövid rajza tanulmányokban" c. munkáját. Bibliográfiai anyagunkban több száz olyan megfejtett álnév van, amelyek a lexikonból bizony kimaradtak. Ilyen Supka Géza, a nemrég elhányt publicista és tudós álneve, a Semper Victor, amely alatt a bátor író-tudós a Horthy-korszak kultúrpolitikáját bírálta Literatúra című színvonalas irodalmi lapjában. Irodalmi álneveket különben nem akarunk itt érinteni, csak példaképpen említenénk Orbók Lorántot, a valaha világhírű magyar színpadi írót, akinek tizenegy nagysikerű darabja Lorenzo Azórtis név alatt került színre és kiadásra Spanyolország és Dólamerika legnagyobb színházaiban az 1910-es években. Az előszó megemlíti, hogy a szerző az Orsz. Magyar Sajtókamara irattárát csak az E-betűig nézhette át. Szeretnénk felhívni a figyelmét arra, hogy a Magyar Üjságíró Szövetség és a Sajtókamara évkönyvei évről-évre közölték tagjaik írói neveit. Nagyobb hibák forrása az a tény, hogy Gulyás nem használta az I. Tóth Zoltán szerkesztésében megjelent Magyar Történeti Bibliográfia 1825—1867 I—III. kötetét. Ebben a műben munkatársaink igen sok álnevet oldottak meg, sok szerepel is a lexikonban, mások azonban nem. Kimaradt például a neves publicista-dinasztia, az Einhorn család írói neve, a Horn. A névjegyek sorából már nevesebb történelmi ós politikai személyek betűjelei maradtak ki. Jakab Elek például H. névjeggyel írta alá cikkeit a Pesti Hírlap 1880-as évfolyamában, Eötvös József pedig az E. betűt használta ugyanebben a lapban még a 40-es évek közepén. (Pl. vitacikke a Budapesti Hírlappal a PH 1845. szeptember 29-i számában.) Trefort Ágoston is hadilábon állt a Budapesti Hírlappal, amint ezt T. Á. névjegyű cikke bizonyítja a Pesti Hírlap 1844. szeptember 29-i számában. Kemény Zsigmond a K. Zs. kezdőbetűket használta ugyanebben a hírlapban 1848-ban (június 10-i szám). Friebeisz István a Frbsz nóvjelet használta a közmunkákról írott cikkében (Pesti Hírlap 1846. február 26—27. sz.). Mindezek kimaradtak az álnév-lexikonból. Mutius (Medve Imre) és Sz. Ferenc (Szilágyi Ferenc) neveinek kimaradása nem túlságosan jelentős, noha az előbbi a Honderű egyik 1848-as számában ,,Egy proletárius ' levelei" címen érdekes cikket írt. Kimaradt azonban a lexikonból Táncsics Mihály két álneve, illetve névjegye is. Táncsics Hunyadi Károly név alatt adta ki „Nem voltunk csak leszünk még" című művét Pesten, a forradalom esztendejében. Ennek a lexikonban nincs nyoma, akárcsak a St. kézjegynek, amely alatt Táncsics (Stancsicsot rövidítve) forradalmi hangú értekezéseket írt a Közügyvéd és a Közlemények az Élet és a Tudomány Köréből című lapok 1841. évfolyamaiba. Ami a legsajnálatosabb, a lexikonban hiába keressük Kossuth Lajos egyik klaszszikus álnevét, a Deregnyeit. Pedig Kossuth Deregnyei álnéven írta Ellenzék és Pecsovics című híres munkáját az Ellenőr 1847-es kiadású „zsebkönyvbe", amelyben a magyar politikai pártokat vette bonckés alá. Mit bizonyítanak az álnév-lexikon felsorolt hiányosságai ? Mindenekelőtt azt, hogy a tudományos intézetek bibliográfai csoportjai és a könyvtárak könyvészettel foglalkozó munkatársai között szorosabb kapcsolatokra van szükség, ós ez egymás tudományos műveinek behatóbb tanulmányozását is jelenti. Gulyás álnév-lexikona hiányosságai ellenére is bizonyára klasszikus kézikönyvvé válik, de nem jelentheti egy feltérképezetlen terület meghódítását, csupán a munka e téren történő első nekilendülését. Megújult történettudományunk bizony még erősen szűkölködik fontos kézikönyvekben. Mindaddig, amíg Petrik Géza és Kozocsa Sándor Magyar Könyvészetének, Gulyás Pál Magyar írók élete és munkáinak nincs folytatása, amíg nem jelenik meg legalább 1918-ig bezáróan a Magyar Történeti Bibliográfia, tudományos kutatásunk, bibliográfiai és könyvtári munkánk csak lassan haladhat előre. HAVAS Eitvnsr KÖRÖS NÉPE (Történelmi és néprajzi antológia) (Rékéscsaba, Munkácsy M. Múzeum kiadása. 1956. 204 1.) A helytörténeti kutatásnak Békés megyében szép hagyományai vannak. A Körösvidék népének múltja nem egy jelentős műben tükröződik felénk. Elég itt Markovitz Mátyásnak, Tessediknek, Petik Ambrusnak a műveire utalni, melyekből a dolgozó néppel való együttérzés árad felénk. A helytörténetírás megyei eredményeit idézve nem feled-
