Századok – 1956

SZEMLE - Kőrös népe (Ism. Hanzó Lajos) 823

824 SZEMLE kezhetünk meg a múlt században oly jelentős szerepet betöltő Békésmegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyveiről.sem. Igaz, ezeknek lapjain háttérbe szorult a közigazgatás és családtörténeti problémák mellett a dolgozó nép múltjával foglalkozó több tanulmány (pl. aPéró-mozgalom,aszentandrásicsatastb.), mégis éppen ezekkel foglalkozó részei, forráspublikációk révén ma is használhatók. Ilyen előzmények után érdeklődéssel veszi kezébe az olvasó a Körös Népe (történelmi és néprajzi antológia) e. kötetet. Önkénytelenül felvetődik az a kérdés, vajon továbbfolytatója-e a fent vázolt hagyományoknak és megfelelően vállalja-e azokat a feladatokat, melyeket ma joggal elvár tőle mind a szakkutatás, mind a történelem iránt érdeklődő közönség? A kötet 4 történelmi ós 2 néprajzi tanulmányt tartalmaz, melyeket a Békés megyei jakobinusok periratai közül választott 5 akta közlése egészít ki. A megye őstörténetének összefoglalására Banner János vállalkozott : „Békéscsaba terülétének története a legrégibb időktől a magyar honfoglalásig" c. tanulmányában. A szerző az itt kialakuló kultúrák életét ós pusztulását, valamint az egykor itt élt népek sorsát mutatja be. Jelentős a szerző azon törekvése, hogy Békéscsaba történetét a megye, illetve az Alföld őskorába, koratörtónetébe állítsa be. Ennek következtében meglehetősen sok, általános szempontból is értékes régészeti anyagot ismertet meg az olvasóval. Ez a módszertani felfogás lehetőséget nyújt arra is, hogy a viszonylagosan szegényes anyag ellenére is a történeti fejlődóst a maga mozgalmasságában mutassa be. Ismerteti az Alföld i. e. 4000 körül történt benépesedését, az itt kialakult kultúrák sajátosságait, majd a bronzkortól kezdve feltűnt népek, mint a trák ós illír törzsek régészeti emlékeit. Rámutat a szerző a VII. században megjelenő szkíta népek nyomaira, feltételezve azt, hogy megyénk területén vagy önálló kultúrát alkottak, vagy az erdélyi és felső-tiszai provinciák érintkezési területén éltek. Kitér a kelta törzsek megjelenésére, a dákok feltűnésére, rávilágít a szarmata korszak régészeti problémáira, majd a hun népek emlékeit ismerteti és végül a gepida és szláv népek települési helyeit vázolva fejezi be értékes tanulmányát. A szerző, láthatólag, nem lezárt kutatásokról szóló beszámolónak szánja cikkét. Bár részben régebbi eredményeit is ismerteti, azokat jelentősen ki is egészíti. Nagy érdeme Bannemek, hogy az ismertetés mellett megjelöli a további kutatások feladatait is. Az általa felvetett problémák közül néhányat új feltárások már jelentősen kiegészítettek. (Vö. : Olasz E. : Réz ós népvándorláskori [gepida] temető nyomai a kardoskúti Dénes tanyában. Uő. : Szkíta és szarmata sírlelet a székkutasi Sós-tó partján. — Szántó Kovács Múzeum kiad. Orosháza.) A következő tanulmány a XVIII. század parasztságtörténetónek egyik kidolgozatlan kórdósét igyekszik megoldani. Révész László : „A Békés megyei jobbágyság rétegződése a 18. —19. században" c. tanulmánya végigkíséri az európai jobbágyság korabeli helyzetét, jelentős irodalmi anyag feldolgozásával igyekszik meghatározni a leglényegesebb problémákat és rámutatni azoknak magyarországi jelentkezési formáira. A tanulmány alapkérdése azoknak az okoknak a meghatározása, melyek a parasztság rétegződéséhez vezettek. Ennek során foglalkozik a robotoló ós cenzusfizető parasztok közötti elkülönülés folyamatával, a parasztságnak termelőeszközökkel való ellátottságának kérdésével, a paraszti földhasználat jogi vonatkozásaival és az uradalomtól való függés jellegével ós mérvével. Megállapítása szerint a rétegződés folyamata itt lassúbb, mint az ország más részein. Ennek okát a kereskedelmi központoktól való távolságban ós a rendelkezésre álló földterület korlátolt kiterjedésében látja. így maga a folyamat csak az irtványföldek és legelők feltörésének megindulásakor fog nagyobb lendületet kapni. A rétegződést elősegítő tényezők között sorolja fel az Urbárium kiadását, az urbariális földekre vonatkozó rendeletek hatását és az uradalomnak azt a törekvését, hogy a gazdaságilag erős jobbágy birtokokat megmentse az osztódástól és ezzel is biztosítsa a szolgáltatások zavartalan teljesítését, A XIX. századi állapot jellemzésével kapcsolatban a szerző megelégszik egy összefoglaló kimutatás közlésével. A tanulmány témája igen jelentős és éppen ezért alapos kutatómunkát igényel. A szerző egyes vonatkozásokban megfelelő tényanyagra támaszkodik, de a határozott kép megrajzolásához még további kutatómunka látszik kívánatosnak. Nem tekinthető ugyanis lezártnak a tárgyalt kérdés akkor, midőn a gazdasági és társadalmi összefüggések nem nyertek kifejtést. Sehol sem találunk utalást pl. a paraszti vándormozgalom, majd a nagybirtokos telepítési akciójának jelentőségére (sőt, a kettő együtt mint telepítés szerepel). Elengedhetetlennek látszik a majorsági gazdálkodás fejlődésének vizsgálata e tárgykör során, mert ez vezethetne el az árutermelésnek megyei vonatkozásban meglehetősen bonyolult kérdésének feltárására is.