Századok – 1956

SZEMLE - Hadtörténelmi Közlemények (Ism. Heckenast Gusztáv) 817

SZEMLIi 821 A Magyarország felszabadításával foglalkozó önálló tanulmányok tudományos színvonala is esak egyes esetekben kielégítő. A felszabadítás 10. évfordulóján megjelent 1955. évi 1. sz. egészében Magyarország felszabadításának van szentelve. Ennek ellenére a szám ólén álló szerkesztőségi cikk, „Magyarország felszabadítása", nem is veti fel a felszabadítás történetével kapcsolatos hadtörténeti problémákat és feladatokat. Nem veti fel ezeket a kérdéseket Kornia Pálnak ,,A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 10. évfordulójára" (1955 : 2.) megjelent ünnepi cikke sem. A felszabadítás történetét tárgyaló eredeti tanulmányok, Zentai Gyula „A szovjet hadsereg hadműveletei Magyarország felszabadításáért" (1954 : 1.) és uő. „Budapest felszabadítása" (1955 : 1.), Gsémi Károly „A szovjet páncélos és gépesített csapatok szerepe a Magyarországot felszabadító hadműveletekben" (1955 : 3 — 4.), Trepper Iván „A német ellentámadás felszámolása és a támadás folytatása a Szovjet Hadsereg balatoni hadműveletében" (1955 : 1.) és Kovács István — Harsányi János „Partizánharcok Magyarország felszabadításáért" (1955 : 1.) rövidlélegzetű, többnyire forrásmegjelölés ós kritikai apparátus nélküli írások, amelyeknek a katonai kiképzés során nyilvánvalóan nagy a hasznuk, de a hadtörténet számára keveset adnak. Annál előnyösebben emelkedik ki e nem-történeti cikkek közül három értékes tanulmány, Nógrádi Sándor „Tíz évvel ezelőtt. Magyar partizánok Salgótarján vidékén" (1954 : 3 — 4.) c. forrásértékű visszaemlékezése, Árokay Lajos „Felszabadulásunk a Szovjet Hadsereg röpcéduláinak tükrében" (1955 : 2.) c. érdekes anyagközlő és értékelő tanulmánya, és Sallai Elemér : „A Szovjet Hadsereg az ellenség jelentéseiben" (1955 : 1.) c. anyagközlő írása. Végül egyetlen, visszaemlékezésszerű tanulmány foglalkozik néphadseregünk kezdeti fejlődésének történetével, Molnár Pál írása, „A dolgozó honvéd . . . 1945—1947" (1955 : 3 — 4.), a demokratikus honvédség műszaki alakulatainak az újjáépítésben végzett áldozatos munkájáról. A Hadtörténelmi Közlemények tanulmányainak tudományos színvonala — mint a fentiekből kitűnik — nem egyenletes. Értékes munkák között пещ egy nívótlan, tudományos folyóiratba nem való írás is nyomdafestéket látott. A szerkesztőségnek a jövőben erősebben kellene szelektálnia, s a honvédség nevelésében jól használható, de tudományos értékkel nem bíró munkákat más sajtótermékek számára kellene átengednie. A továbbiakban a folyóirat két rovatáról kívánok még szólni. Nagyon örvendetes, hogy a Hadtörténelmi Közlemények — ellentétben a Századokkal — lehetőséget ad forrásanyagok közlésére a Hadtörténelmi Okmánytár című rovatban. Itt láttak pl. napvilágot Markó Árpádnak a kuruc hadsereg katonai értékére, fegyelmére ill. fegyelmezetlenségére nagyon figyelemreméltó forrásokat megszólaltató közleményei. Érthetetlen mulasztás viszont az, hogy az Okmánytárban közzétett anyagok következetesen kimaradnak az egyes számok tartalomjegyzékéből, ennek következtében nem kerülnek be a Nemzeti Bibliográfiába sem, s így egyszerűen elvesznek a tudomány számára.* Nagy gondot fordít a Hadtörténelmi Közlemények a könyvismertetésekre. A helyzet itt hasonló a tanulmányokéhoz. A tematikai válogatás igen alapos és jó, úgyszólván minden, a hadtörténetet érintő jelentős munka gyorsan ismertetésre kerül. A színvonal azonban a kritikában még egyenetlenebb, mint a tanulmányírásban. A rovatot Tóth Gyula „Néhány megjegyzés Várkonyi Ágnes : »Vak Bottyán« című könyvéhez ós »A Dunántúl felszabadítása 1705-ben« című tanulmányához" (1954 : 1.) c., indokolatlan igényeket támasztó, szerencsétlen hangú, s csupán a katonai terminológia kérdéseiben helytálló terjedelmes írása nyitotta meg. A következő (1954 : 2.) szám kritikai írásai rövidek, jelentéktelenek, a Marx —Engels —Lenin—Stalin : Zur deutschen Geschichte с. gyűjtemény első kötetének ismertetése mindarról, amit a recenzens eddig nem ismert, azt állapítja meg, hogy „most először került kiadásra", s Engels oly művét hiányolja a kötetből, amely benne van. Az 1954 : 3 — 4. sz. viszont kitűnő ismertetést közöl Kovács Endre „Bem József" c. könyvéről, Varga János tollából. Az 1955-ös évfolyam kritikai rovata már egyenletesebb, nyilvánvaló, hogy a folyóirat kezdi kinevelni ismertetőgárdáját. * A Hadtörténelmi Közlemények egyes számaiban eddig a következő forrásközlések láttak napvilágot 1954. 1. sz. Hetés Tibor: Okmányok a Vörös Hadsereg történetéhez. Esze Tamás: Iratok II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjáratának történetéhez. 1954. 2. sz. Malkai László: Adatok I. Rákóczi György tüzérségének történetéhez. 1955. 2. sz. Markó Árvád: Le Maire francia-kuruc brigadéros emlékirata II. Rákóczi l'erenchez 1700 elején. Böhm Jakab—Palotai István: Iratok a komáromi várról az 1848—49-es szabadságharcban. 1955. 3—4. sz. Gollreich László: Adatok a kuruc hadsereg belső életéből. Markó Árvád: Le Maire francia-kuruc hadmérnök brigadéros szemlejelentése Szatmár és Ecsed várainak állapotáról 1705 februárjában. Urbán Aladár: Dokumentumok a tiszántúli honvédtoborzás történetéhez. 1848. máj. 21—jún. 14.