Századok – 1956

SZEMLE - Pelikán; Josef.- Rožmberské dluhopisy z let 1457—1481 (Ism. Fügedi Erik) 805

806 SZEMLE is kimerült. Az igen gazdag főúr is kénytelen volt jövedelmét fokozni, s amikor a királytól kapott pénzverési jog és az oklevólhamisítás sem segített már, fokozatosan eladósodott. A cseh történeti irodalom már Palacky óta különleges figyelmet szentelt Rozmberk Ulriknak, levelezését többkötetes publikáció hozta nyilvánosságra, a vele foglalkozó irodalom részletesen elemezte politikai működését. Politikai pályafutása mellett azonban háttérbe szorultak a gazdasági jellegű kérdések, s csak legújabban Josef Maceknek a magyar olvasók előtt is ismeretes huszita kori kutatásai irányították ezekre a figyelmet. Az itt ismertetésre kerülő munka is ennek, a most gazdasági kérdések felé forduló figyelemnek egyik megnyilvánulása. A Rozmberkek gazdag családi levéltárában ui. két „liber obligationum" maradt fenn a XV. századból, amely kereken hétszáz adóslevelet tartalmaz. A könyvekben található utalások ugyan arra mutatnak, hogy még több ilyen jellegű másolati könyvnek is kellett lennie, s még ebből a két kötetből is hiányzanak egyes kivágott lapok, — a Csehszlovák Tudományos Akadémia mégis érdemesnek tartotta az adóslevelek fennmaradt töredékének kiadását. A kiadás munkáját Josef Pelikán végezte el, aki már más, ugyancsak a Rozmberk levéltárból való forráskiadás megjelentetésénél is közreműködött, s akinek a forráskiadás terén végzett eddigi munkája elismerésre méltó. Az egyes adóslevelek teljes szövegének közlése felesleges lett volna, hiszen szövegük legnagyobb része teljesen azonos. A regeszták alakjában történő kiadás ezért indokolt volt, s a kiadásnak ezt a részét Pelikán sikerrel oldotta meg. Mindazt, ami az oklevélben a legfontosabb tények (a hitelező, a hitel nagysága, a lejárat időpontja, a kamatláb meghatározása stb.) mellett még valamilyen szempontból fontos lehet, azt Pelikán — a mi Zsigmond-kori okmánytárunk módszeréhez hasonló módon — a szövegből vett fontosabb részek szószerinti közlésével éri el. A regeszták így áttekinthetőek, világosan adják nemcsak az oklevél lényegót, hanem mindazokat a járulékos részeket is, amelyek a pénztörténet, a diplomatika vagy a jogtörténet szempontjából jelentőséggel bírhatnak. Ahol ez szükséges, ott az oklevelekről közölt regeszta végén Pelikán a kérdéses eseményre vonatkozó történeti irodalmat is feltünteti. A hétszáz regeszta érdekes bepillantást enged Rozmberk Ulriknak és fiának hitelműveleteibe, amelyek nemcsak az ő személyükre, hanem — úgy hisszük — a kor feudális főuraira általánosságban is jellemzőek. A hitelezők táborának megoszlásából világosan látszik, hogy a kölcsönök legnagyobb részét a köznemesek nyújtották. A hitelezett végösszeg nagyságát tekintve a második csoportot az Ulrikhoz hasonló főurak alkotják, s a főurak után rögtön a városi polgárság következik. A köznemesekkel, főurakkal és városi polgárokkal szemben viszonylag kis összeggel szerepel az egyház- és a különböző, Rozmberkek kezén levő uradalmak tisztviselői kara. Már ez a kis csoportosítás is jellemző adatokkal szolgál arra a kérdésre, hogy honnan teremtette elő egy feudális cseh úr a hadakozáshoz szükséges hiteleket a XV. század második felében. Nem érdektelen az sem, hogy a legnagyobb összeget rendelkezésre bocsátó köznemesség a hitelezőknek legnépesebb csoportját képezi, az általuk nyújtott kölcsön számtalan apró tételből tevődik össze. Ezek a köznemesek ugyanúgy kapcsolódtak a Rozmberk családhoz, mint a mi magyarországi viszonyaink közt a famíliát alkotó Xözép- és kisnemesi családok a mi bárói családainkhoz, s Pelikán joggal jegyzi meg a számtalan adóslevélben szereplő kis összeg láttán, hogy részben érdekük volt a Rozmberk birtokok és uralom fenntartása, részben pedig olyan kisnemesi családokról volt szó, amelyek számára néhány sokk garas (=60 garas) vagy akár csak néhány garas 10% kamatra való kihelyezése komoly összeget jelenthetett. A második csoportban, a hitelező fűurak csoportjában már sokkal kevesebb személy szerepel, az általuk nyújtott kölcsönök azonban tótelszerüen igen magasak. A Tettauer család több tagja pl. 1479-ben 6 000 magyar arannyal, Peter Kaplif egy alkalommal 5000 arannyal, a Zerotinok 3000 magyar forinttal szerepelnek. A polgárság által nyújtott kölcsönök összege változó, de itt sem hiányzanak a magas összegek (egy alkalommal 1200, sőt 2800 magyar aranyforint) főképp Jindfichűv Hradec polgárai részéről. A hitelezők számára, megoszlására ós más, a magyar analógia szempontjából fontosabb kérdésekre vonatkozólag további részleteket nem közölhetünk, aminek oka nemcsak az, hogy egy rövid ismertetés kereteit szétfeszítenék, hanem sajnos az is, hogy az okmánytárhoz adott bevezetés nem fordított elég gondot ezekre a kérdésekre, s egyetlen, de kissé áttekinthetetlen táblázaton kívül részleteket még nyers statisztikai feldolgozási táblák formájában sem nyújtott. A kiadás során mutatkozó igen magas színvonalat a bevezetésnek ilyen irányban történő kiegészítése szerencsésen emelhette volna. Magyar vonatkozásban az oklevelek még egy szempontból jelentősek. A magyar aranyforint fontos szerepet játszott a Rozmberkek hitelügyleteiben. Nemcsak az adott kölcsönök összegét határozták meg sokszor magyar aranyforintban, hanem t öbbször közöl-