Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
80 ECKHATtT FERENC A királynő és a magyar urak felfogása a jobbágyok kérdésében abban a tanácskozásban ütközött össze és lett még inkább nyilvánvalóvá, melyet 1766. május 15-én Pozsonyban Mária Terézia személyes elnöklete alatt fia, József császár részvételével tartottak. Az értekezlet tárgyalásának alapja az a javaslat volt, amelyet Koller József báró államtanácsos, a magyarországi jobbágyügyek rendezésére készített, a nyugtalanság minél gyorsabb lecsillapítása érdekében. A Koller-féle javaslatnak három főpontja volt : 1. A megyékből jöhetnek a jobbágyoktól különböző panaszok. A közérdek, de az egyesek javára is szolgálna, ha a döntés ezekben nem esetről-esetre történnék, hanem olyan szabályokat alkotnának, hogy minden megye tudná, hogy panasz esetében mit kell tennie, anélkül, hogy szükség volna minden egyes esetben királyi biztosok kiküldésére. Míg egy-egy távoli megyét a jobbágytelek nagyságára vagy az ottani úrbéri szokásokra vonatkozólag megkérdeznének, míg a megye a helytartótanácsot, ez meg az udvart értesítené, annyi idő telnék el, hogy a kérdéses ügyben az ítélet halogatása miatt „új nyugtalanság lángja lobbanna fel". Ezért a főispánt, illetőleg távollétében az alispánt bízza meg titkos utasításban a magyar udvari kancellária, hogy ilyen hosszadalmas eljárás elkerülése és a jobbágyok lázongásainak megakadályozása céljából előzetesen történjék méltányos döntés. Ez csak úgy volna lehetséges, ha a megyében fennálló régi szokásokról Bécsben megbízható értesülést kapnának. Ennek érdekében a megyei tisztviselők más becsületes, lelkiismeretes és a helyi viszonyokról legjobban tájékozott emberekkel titkos tárgyalás után készítsenek tervet, hogy mekkora legyen a megyében a constitutivum és mi ott a régi idő óta érvényesülő szokás a jobbágyok szolgáltatásaira vonatkozólag. Ezekhez kellene még néhány, már törvényesen elkészített urbárium példányait mellékelni és az udvarba felküldeni. 2. Meg kell fontolni, hogy az eddig már elkészített és a jövőben még elkészítendő úrbéri szabályozásoknál a törvényhez vagy a szokáshoz ragaszkodjanak-e. Legjobb lesz, ha egyikhez sem kötik magukat, hanem a kettőt egymással kapcsolatba hozzák. Mindenesetre az legyen az elv, hogy ne belopódzó magán visszaéléseket vagy az urasági tisztviselőktől önkényesen megvalósított „elavult" szolgáltatásokat ismertessenek el törvényeseknek, hanem csak olyanokat, amelyek az egész megyében be vannak vezetve, és az elévülés idején túlmenőleg is érvényesülnek. 3. El kell dönteni azt is, hogy mely úrbéri szerződések tekinthetők érvényeseknek. A földesurak bizonyára fognak ilyen írásbeli megállapodásokat bemutatni. Mivel azonban a szerződés kétoldalú szabad akaratot tételez fel, csak akkor lehet valamely urbáriumot elfogadni, ha az a földesúr és szabad parasztok közt jött létre. Ha azonban a szerződést a földesúr már neki alávetett jobbágyokkal kötötte, vagy azt újonnan készítette, vagy megváltoztatva a régi szerződést, új terheket állapított meg, az ilyenek nem lehetnek kötelezők, érvényesek, mert a másik szerződő félnek nem volt meg az akaratszabadsága, hanem gyakran csak félelemmel vegyes tiszteletből, vagy erőszakkal kényszerítették őket a törvénybe és az általános szokásba ütköző urbárium elfogadására. Az értekezleten rendkívül érdekes vita folyt le a királynő, fia, József és az államtanácsosok között egyfelől és a magyar urak között másfelől.
