Századok – 1956

SZEMLE - Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon (Ism. Berend Iván—Ránki György) 775

SZEMLE 779 ségek tükröződtek a magyar külkereskedelem alakulásában, a külkereskedelmi forgalom értéke 1/3-ra csökkent. Evvel egyidőben e téren új jelenségek is mutatkoztak. Külkereskedelmi mérlegünk — a korábbival ellentétben — aktívvá vált. A kivitel valamint a behozatal árustruktúrájában is történtek változások. Csökkent a készáru behozatal — növekedett a készáru kivitel szerepe. Az állam egyes területeken — pl. textilipar — a behozatali tilalmak, behozatali kontingensek rendszerével szinte teljesen kiszorította a külföldi versenyt, ami természetesen kedvezően hatott a magyar ipar helyzetére. A válság további következménye volt az export- s importárak jelentős eltolódása. Ez az eltolódás Magyarországra kedvezőtlen volt, a kialakult külkereskedelmi árolló azt jelentette, hogy pl. 1933-ban ugyanakkora mennyiségű magyar kiviteli cikkért 20%-kal kevesebb külföldi árucikket lehetett vásárolni, mint 1925—1927-ben. A külkereskedelmi árolló — a nagy különbség a mezőgazdasági s az iparcikkek áresése, nyersanyagok és késztermékek áresése között — következtében Magyarországot több milliós kár érte a fejlettebb tőkés országokkal folytatott külkereskedelmében. A válság eltolódásokat okozott a magyar külkereskedelmi kapcsolatok alakulásában. A szomszédos országok szerepe csökkent, különösen erősen nőtt Német- és Olaszország szerepe, de általában is tapasztalhatjuk az exportradius növekedését. A magunk részéről a külkereskedelemről szóló fejezet alapjában helyes és igen értékes szempontokat tartalmazó fejtegetéseit kiegészítenénk a külkereskedelem csökkenését előidéző politikai szempontokkal, amelyek már inkább a válság utolsó éveire, illetőleg a válság után közvetlenül következő évekre vonatkoznak. A külkereskedelem csökkenésének politikai okai között — természetesen a válságból következően — elsősorban a fokozódó háborús készülődést kell említeni, amely a fasiszta agresszív országokban, Németországban, Olaszországban, Japánban az önellátó autarchiás gazdaságpolitikát idézte elő. Ezek az országok arra törekedtek, hogy háború esetén egy esetleges blokád alól mentesíthetők legyenek, s olyan irányú politikát igyekeztek folytatni, hogy a külkereskedelmet lehetőleg csökkentsék, hogy főleg a tengerentúli piacoktól függetlenítsék magukat, a nyersanyag és élelmiszer behozatal helyett saját országon belül oldják meg a termelés és ellátás kérdését, mesterséges anyagokat, pótanyagokat termeljenek. Ez a politika bizonyos értelemben Magyarországon is érvényesült, részben a burkolt háborús készülődés, részben a valutakórdések miatt. A munka következő fejezete a dolgozó tömegek helyzetét ismerteti a válság idejében. A gazdag tényanyagot, mellyel a megdöbbentő képet alátámasztják, néhány igen fontos számítás egészíti ki. Így igen figyelemreméltónak, módszerében, eredményében teljesen helyesnek tartjuk a munkanélküliségre vonatkozó számításokat. Eszerint 1933-ban a munkanélküliek létszáma kb. 250 000, több mint az összmimkásság 36%-a. A reálbérszámítás, amely a munkanélküliek figyelembevételével készült, igen alapos. Itt talán szükséges lett volna rámutatni, hogy a válság idején a munkában levők reálbére nem sokkal csökkent, a nominálbérek csökkenését ugyanis az árak esése ellensúlyozta, így még szemléltetőbben bizonyították volna, hogy a burzsoá statisztika ott követi el a hamisítást, hogy a reálbér számításánál nem veszi figyelembe a munkanélküliséget, azt a tényt, hogy a keresők s eltartottak aránya hogy alakult. Az agrárválság a mezőgazdasági munkásokat, kisbirtokosokat hallatlan nyomorúságba sodorta. Az őszi ós téli hónapokban 5 — 600 000 volt a teljes vagy részleges munkanélküliek száma ezekben az években. A szegényparasztok földjének 60%-a volt eladósodva. Mindennapi vendég volt a falvakban a végrehajtó, tömegesen került dobra a dolgozó parasztok földje, kevés ingósága. De hogy mennyire nemcsak az agrárproletariátus, a szegényparasztság életét nyomorította meg a válság, azt jól mutatja a középparasztság pénzbevételéről készített számítás. Kimutatható, hogy a pénzbevételek csökkenése jóval meghaladta a közterhek és termelési kiadások olcsóbbodását és így a közópparasztok gazdaságukat még változatlan színvonalon sem tudták fenntartani. Az ún. gazdavédelmi intézkedések elsősorban a bankok és a nagybirtokok s nem a parasztság érdekeit védték. Ami a középrétegek helyzetét illeti, ez a munka elsőnek foglalkozik evvel a kérdéssel történeti irodalmunkban ; rámutatnak a nagyarányú munkanélküliség és fizetéscsökkentések hatására. Itt azonban természetesen látni kell, hogy a ténylegesen munkában levők fizetését nem tarthatjuk túl kedvezőtlennek. . A munka utolsó része a dolgozó tömegeknek a Kommunista Párt vezette harcát tárgyalja a válság éveiben. Ez a fejezet — amely pár évvel a könyv megjelenése előtt készült — igen gazdag ismeretlen anyagot tár fel. A mtmkásmozgalom elvi kérdéseinek megítélésében azonban számos vitatható megállapítása van. Ezeknek felvetését azonban nem tekintjük az elsősorban gazdaságtörténeti vonatkozású ismertetésünk feladatának. Befejezésül még néhány, a munka egészét érintő kérdést kívánunk felvetni. így elsősorban a már előbb említett pozitívumok ellenére megállapíthatjuk, hogy a munka 18 Századok