Századok – 1956

SZEMLE - Schachermayr. F.: Das Problem der griechischen Nationalität (Ism. Sarkady János) 767

768 SZEMLE Az Aegaeis és Kisázsia szoros kapcsolata a korai bronzkorban (2500 — 2000) is megmarad, de a Balkán-félsziget belső területei és a Duna-vidék már nem részesei ennek a kulturális közösségnek. A kb. 3000 óta önálló kultúrkörré (dunai kultúra, szalagdíszes kerámia) fejlődő Közép-Európa felől megindulnak az első dél felé irányuló vándorlások. Ezek egyes hullámai 2700 és 2500 között elérik Görögország több területét (ËKThessalia, ÉK-Peloponnésos, Kyklasok), majd 2500 után egyre sűrűbben szállják meg Makedónia és Trója vidékét. Mindez azonban csak lassú beszivárgási folyamatot jelent. Az i. е. XX. században (1950 körül) azonban egy hatalmas vándorlási hullám árasztja el az egész görög területet. (Kivéve Krétát, amelyet nyilván flottája védett meg, és ahol ezután következik be a minósi kultúra legnagyobb fellendülése.) Ez a vándorlás az összes (számunkra ásatásokból ismert) település elpusztításához vezetett. Tekintve, hogy a XII. század nagy vándorlási korszakáig a régészeti anyagban nem mutatható ki újabb vándorlás, kétségtelen, hogy ezt a XX. századi mozgalmat kell a görögség bevándorlásával azonosítanunk. Ezzel zárul le a korai hellasi kor, Görögország korai bronzkora. A következő — ún. középső hellasi — időszak a pusztítások utáni visszaesés, majcl a lassú felemelkedés kora. A leletanyag tanúsága szerint az élet egész jellege egyszerűbb, „vidékiesebb" lesz. Figyelemreméltó gyorsasággal megy végbe az őslakók ós bevándorlók összeolvadása, amely létrehozza a görög népet. A kor végén, a mykónéi korszak elején, amelyre egyesek a görögök bevándorlását teszik, nem etnikai, hanem társadalmi és kulturális átalakulás játszódik le. A mykénói kultúra 1580 körül bontakozik ki a Peloponnésos egyes központjaiban, nyilván fejedelmi székhelyeken, s lassan terjed el az egész görög föld többi székhelyein is. Az ezeket körülvevő területeken azonban továbbra is megmarad a régi középhellasi műveltség ; az új kultúra csak 1400 körül kezd a vidék lakosságára is kiterjedni. A fellendülés kezdetében valószínűleg nagy szerepe volt az ezidőben földrengés következtében meggyengült Kréta elleni rablóhadjáratoknak, és annak, hogy — Schachermeyr feltevése szermt — ч mykénéiek, mint az egyiptomi XVIII. dmasztia szövetségesei, résztvettek a hyksosok kiűzésében ; itt és ekkor veszik át a harciszekér használatát is, amely maga után vonja egy új harcmodor és a vele összekötött „lovagi" életforma kialakulását. A kirabolt Kréta elhurcolt kincseivel és mesterembereivel együtt átkerül Mykénébe ós csakhamar uralkodóvá válik a krétai művészet, izlés és viselet stb. Ezzel kapcsolatban Schachermeyr ismételten hangsúlyozza, hogy a mykónéi kor kezdete nem valami második (ill. mások szerint első) görög bevándorlással függ össze, hanem önálló belső fejlődés következménye. A leletanyagban, főleg Papadimitriu legújabb mykénéi ásatásai eredményeként, világosan követhető a fejlődés folyamatossága. Sokan emellett a mykénéi ' kor kezdetén kisázsiai bevándorlást tételeznek fel, amely legalább is egy szűk uralkodóréteget hozott volna át Görögországba. Ezt a feltevést támogatják egyes érvek (a Pelopidák eredetmondája, az -eus végű nevek indoeurópai, de nem görög nyelvi anyaga), de egészében nagyon bizonytalan alapon nyugszik, és a feltételezett vándorlás szerepe semmiesetre sem lehetett jelentős. A mykénéi kultúra kialakulásának problematikus jellegével szemben a kor további fejlődése már világosan kirajzolódik a kutatás előtt. 1580 és 1200 közt nincsen lényeges cezúra, a fejlődés folyamatos, a mykénéi kultúrtípus állandóan terjed a középhellasi rovására. (Az olyan változásban, mint az aknasirokról kupolasirokra való áttérés, nem kell többet látnunk, mint egyszerűen a temetkezési mód változását.) Ami a politikai helyzetet illeti, Kréta az 1580-as földrengéskatasztrófa után még magához tudott térni ; a minósi és mykónéi világ egy századon át (kb. 1560—1460), úgy látszik, békésen ól egymás mellett. 1460 körül azonban Knóssosban már mykénéi harcosok sírjai jelennek meg, és a lineáris В irású emlékekből, amelyeket 1953 óta — hála Ventris zseniális megfejtési munkájának — már olvashatunk, tudjuk, hogy ettől kezdve görög fejedelmek uralkodnak Kréta fölött. 1400 körül pedig a knóssosi palota — és a többi krétai palota is — elpusztul, és nagyszámú mykénéi települ le Krétában ; az égei világ súlypontja teljesen Mykénére tolódik át. Mykénó 1400 után éli fénykorát ; ekkor épül a monumentális falgyűrű, az oroszlánkapu, a legpompásabb kupolasírok ; a falakon kívül gazdag kereskedőváros virágzik. 1300 után ezt a kereskedővárost — és Görögország sok más nyílt helyét is — váratlan katasztrófa (valószínűleg egy idegen nép betörése) pusztítja el. Egyébként azonban a mykénéi kultúra tovább virágzott а XII. század kezdetének rettentő katasztrófájáig. A mykénéi világ egyes területei között egészen szoros összefüggés állhatott fenn ; ezt mutatja a mykónéi kultúra és iparművészet teljes egysége, valamint a lineáris В írás és a komé-szerű mykénéi írásnyelv egyöntetűsége. További összekötő kapcsot jelentett — gvaníthatólag — Mykénó fejedelmeinek hegemóniája a többi vár urai fölött.—