Századok – 1956
SZEMLE - Calasso;Francesco: Pensieri sul problema della „continuitá” con particolare riguardo alla storiografia giuridica italiana (Ism. Mezey László) 761
SZEMLE 761 is céloz, „amikor a politikai vezetés által előírt konklúziók nem becsületes kutatásnak, hanem a kapott parancsok teljesítésének az eredményei " (37 — 38. 1.). A szerző a módszertani kérdéseknek ezt a korántsem kimerítő felsorolását és egyben az eredmények áttekintését hevenyészett desiderata-jegyzékkel zárja le. A béke kívánatos voltával mindnyájan egyetértünk. Béke nélkül valóban lehetetlen megvalósítani azokat a feladatokat, amelyek a kutatás jelen állapotában előttünk állanak. Tovább folyik az újabb és újabb területek meghódítása, új elméletek kikísérletezése (l'irrequieto e ansioso esperimentare con teorie nuove), az érdeklődés körének további tágítása időben és térben. Mindehhez azonban „józan kritika, az igazságkeresés szenvedélye kell ami együttjár a politikai, faji, vallási, társadalmi előítéletek kiküszöbölésével". Momi-, gliano még ezt a gondolatsort is a nyugalom szükségességének hangoztatásával fejezi be : „ed occorre calma" (39. 1.). * Szükségesnek tartottuk ilyen aránytalan részletességgel ismertetni ezt az áttekintést, mert Momigliano előadásából szemléletesen tárul elénk a napjainkban folyó ókori történeti kutatások számos problémája. Teljességről persze sem az anyagot, sem a szempontokat illetőleg szó sincs. A szerző maga is hangoztatja kompetencia-hiányát nem egy fontos vonatkozásban, egyéb hiányosságai pedig hangoztatás nélkül is szemünkbe tűnnek. Ezek a hiányosságok részben egyéni természetűek, részben a polgári kutatás generális jellemzői. Vonatkozik ez pl. bizonyos „felfedezésekre", amelyek közül akárhány az „Antik Tanulmányok" olvasói számára sem újdonság, másrészről pedig bizonyos módszertani vagy világnézeti kérdések taglalására, melyeknek tarka változatossága mögött nem egy esetben tisztázatlanság, zűrzavar lappang. Nyilván nem róhatjuk fel hibául egy ilyen jellegű „áttekintés" szerzőjének azt, hogy anyag- és adatfelsorolása nem teljes. A teljesség nem volt és nem is lehetett célja. Értékeléseiben és a feladatok kijelölésében mindenesetre alaposabb elvi állásfoglalást vártunk volna. De még így is tiszteletreméltó az a törekvése, hogy hellyel-közzel a „vasfüggönyön" túl folyó munkára is kitér, legfeljebb nem mindig a legszerencsésebb módon. Részben rajtunk is múlik, hogy a magyar kutatás a szemle során szinte egyáltalán nem, vagy csak egyoldalúan jut szóhoz. Mindent egybevéve : negatívumaival egyetemben tanulságos áttekintés, amely a magyar szakkutatókat is sok mindenre figyelmeztetheti, de korántsem mindenben igazíthatja útba. BOBZSÁK ISTVÁN FRANCESCO CALASSO : PENSIERI SUL I'HOBLEMA UELLA „CONTINUITÁ" CON PARTICOLARE RIGUARDO ALLA STORIOGRAFIA GITJRIDICA ITALIANA (Rel. VI. Suppl. 521—545. 1.) A római birodalom bukása új népek feltűnésével egyidejűleg új államok, mindenekelőtt pedig új társadalmi forma kialakulását is jelentette. Egészen természetes, hogy ennek megfelelően új jogrendnek, az új társadalom, a feudalizmus osztályigényeinek megfelelő jogintézményeknek kellett létrejönniök. E szükségszerű és természetes történeti, ez esetben jogtörténeti összefüggés idestova másfél százada foglalkoztatja a polgári történészeket, jogászokat és medievistákat. F. Calasso, a római egyetem jogtörténet professzora az elbukott Imperiumo egyik legnagyobb világtörténeti alkotásának, a római jognak koraközépkori sorsával foglalkozik. Előadása elvi, fogalmakat tisztázó. A barbárok győzelme után elpusztult-e, nyom nélkül eltűnt-e minden, ami római? Ez volt a nagy kérdés, amely a koraközépkor mult századeleji kutatóit foglalkoztatta. Guizot válasza súlyos vád volt a germán hódítókkal szemben. A birodalom bukása, a germán törzsek hódító hadjáratai, de államalapításai is, a rómaiság végzetes katasztrófáját jelentik : pusztulását mindannak, ami a birodalom alá tartozó Európát a barbár áradattól, a „gentes" formátlan és kaotikus életétől megkülönböztette. A germánok megölték Rómát és vele az igazi, a művelt és rendezett élet szállt sírba. Nem nehéz ebben a vádsorozatban a humanisták „media aetas" elleni kifakadásainak visszhangját meghallani. De nem nehéz az sem, hogy e vádak megfogalmazása mögött a francia Guizot németellenessógét is megérezzük.
