Századok – 1956

SZEMLE - Tibiletti; G.: Lo sviluppo del latifundio in Italia dall'epoca graccana al principio dell' impero (Ism. Sarkady János) 755

SZEMLE 755 nyek kialakulásával stb. kapcsolatban említett adatok egy része valóban érdekes és elgondolkoztató, legalább ennyire elgondolkoztató az is, hogy Aymard mindezzel alig tud valamit kezdeni, és ragyogó tirádáiból, hajszálfinomra élezett megkülönböztetéseiből végül is csak néhány szellemes frázis kerekedik ki. Mi köze pl. Alexandres hatalmának (229. 1. : „un héritage idéal et réel très complexe") á homérosi királysághoz ? tTgy, ahogyan Aymard feltálalja — semmi. Vagy : a makedón uralkodó „barátainak" megvilágítása végett az egyiptomi fiktív „rokonok" ugyanúgy felvomilnak, mint a homérosi hetairos-ok, vagy a germán Gefolgschaft tagjai, és ezen a réven „ősi, a germánok közt különösen eleven indo-európai képzetre (!) kell gondolnunk, amely talán egyidős a monarchia feltűnésével" stb. (230. 1.). Amennyire helyeseljük a lélektelen sablonok alkalmazása helyett az élet változatosságának számontartását, annyira hibáztathatjuk is Aymard eljárását, amikor minden apró — és nem is a legfontosabb — részletből túlhajtott elméleteket szerkeszt, minden jelentéktelen mozzanat között csak azért distingvál, hogy azután a mégis megfigyelhető azonosságokra utaljon. Ez a hellénizmussal foglalkozó két előadás semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a hellénizmus korának hazai kutatóit a problémák megoldásához segítse, sem arra, hogy a szerzők — nagyjából azonos — módszerének és „történéti" koncepciójának felsőbbségét (vagy akár csak használhatóságát is) bizonyítsa. BORZSÁK ISTVÁN G. TIBILETTI : LO SVÏLUPP0 DEL LATIIOMUO IX ITALIA DALL' EPOC A GRACCANA AL PREVCIPIO DELL'IMPERO (Hdüzioni, II. 235—292. I.) Tibiletti tanulmányában a római köztársaság korának egyik döntő, talán legfontosabb problémáját, a földkérdést, ill. a nagybirtok fejlődésót tekinti át, főképp a politikai életre gyakorolt hatása szempontjából. Bevezetőül hangsúlyozza, hogy az antik világ egész gazdasági és társadalmi életének 'alapja mindvégig a mezőgazdaság volt, s ez tükröződik a társadalom szervezetében és értékrendszerében is. Különösen jellemző példája ennek a régi rómaiak embereszménye, amelynek legfőbb vonása, jellegzetes konzervatív szigorúsága még a korai Róma paraszti társadalmában gyökerezik ; ehhez csak kiegészítőkónt járult hozzá a görög filozófia hatása. Ez az ideál azonban csak akkor kapta meg végleges megfogalmazását, amikor az alapjául szolgáló életforma már eltűnőben volt. Tanulságosan mutat rá a szerző arra, hogy Catónak, a konzervatív eszmények képviselőjének egész felfogásában hogyan mutatkoznak meg az új, üzletemberi beállítottság elemei, amelyek gyakorlati tevékenységében már uralkodóvá is váltak. Ezután Tibiletti áttekinti az ismert fejlődési folyamatot, amely a Gracchusok korára a latifundiumok kialakulásához és uralkodóvá válásához vezetett el. A hódítások során egyre növekvő ager publicus igen könnyen átmehetett magánkézbe. Az állam fenntartotta ugyan tulajdonjogát, de ez gyakorlatilag szinte semmit sem jelentett, mivel nem rendelkezett adminisztratív szervezettel az ager publicus igazgatására és felhasználására. Hasonlóan gyenge korlátozást jelentett az a legalább is kezdetben érvényesülő szabály, hogy csak annyi földet lehet elfoglalni, amennyit az új birtokos meg is tud művelni. (Ez a szabály illett a paraszti jellegű korai városállam kezdetleges viszonyaihoz.) A hannibáli háború után csúcspontját érte el az állami földek felduzzadása, s a győztes hadjáratok nyomán Itáliába özönlő gazdagság lehetővé tette ezek jövedelmező felhasználását a római nagybirtokosok számára : nagy lendülettel folyt a latifundiumok kialakulása. (Ebbe a korba— a második pun háború ós 167 közé — helyezi a szerző a Licinius-féle agrártörvényt, amelyben csupán a közföldek koncessziójának szabályozását látja, de nem tulajdonít neki a nagybirtokosok ellen irányuló célzatot.) — Cato egész működése szemléletesen illusztrálja azt a folyamatot, amelynek során kialakul és elterjed az a gazdasági típus, amelyet a szerző ,,kapitalisztikus"-nak nevez, értve ezen — polgári történészeknél gyakori modernizáló fogaiomkiszólesítéssel — az árutermelő gazdaságot. Ennek a fejlődésnek a római parasztságra gyakorolt negatív hatása, ill. a katonaság utánpótlásában megmutatkozó káros következményei ellen lépett fel Ti. Gracchus, aki az agrárkérdés felvetésével új arculatot adott a római politikai életnek. Céljai nem