Századok – 1956

SZEMLE - Tibiletti; G.: Lo sviluppo del latifundio in Italia dall'epoca graccana al principio dell' impero (Ism. Sarkady János) 755

756 SZEMLE voltak messzemenőek, nem támadta meg a nagybirtokrendszer egészét. Konzervatív módon csupán — az adott rend keretei között — a régi birtokos parasztság (adsidui) rétegének helyreállítására, tehát a római haderő meggyengült társadalmi alapjának megszilárdítására törekedett. Ez a békésen induló kezdeményezés azonban csakhamar Véres harcokhoz vezetett, és messzemenő következményekkel járt. Róma szembenálló pártcsoportosulásainak programjában központi helyet kapott a latifundium támadása, ill. védelme. Ugyanakkor égetővé vált a római élet sok más, a földkérdéssel szorosan összefonódott problémája is, amelyek közül Tibiletti az itáliai szövetségesek, a legelőbirtokok és a rabszolgatartás kérdéseit emeli ki. A szövetségesek földjei és a tőlük régebben elvett területekből létrejött római állami földbirtok sokfelé elterülő egyes részei tarka mozaikká tették Itália térképét. A bonyolult és nehezen áttekinthető földbirtokviszonyok szövevényében szinte lehetetlen volt rendet teremteni. A szövetségesek jogi egyenlőtlenségük ós politikai háttérbeszorítottságuk következményeképpen azután, amikor a Gracchus-féle földreform ós a birtokviszonyok ezzel járó rendezése megkezdődött, nagyobb károkat szenvedtek, és kevesebb előnyhöz jutottak, mint a római nagybirtokosok. Ez jelentősen hozzájárult Róma és az itáliaiak ellentétének kiélesedéséhez, s végül az itáliaiak nagy felkeléséhez, a szövetséges háborúhoz vezetett, amely azután — a probléma egyetlen lehetséges megoldásaként — kivívta a szövetségesek jogi, politikai egyenlőségét. A másik, a latifundiumokkal kapcsolatos kérdés a legelők kérdése, amely az egykorú forrásokban korántsem áll a földművelő latifundiumokkal egyforma mértékben az előtérben. (Hogy milyen keveset mondanak ebben a vonatkozásban a történetírók, arra jellemző pl., hogy a pollai elogiumban az ager publiais legelőinek szántófölddé való átalakításával dicsekvő személy biztos történeti azonosítása — éppen a történetírók hallgatása miatt — máig sem sikerült.) Pedig a legeltető állattenyésztés szerepe óriási 1 volt a kor gazdasági életében. Ennek területén is végbement az egész itáliai gazdasági életet átalakító árutermelés elterjedése. A kótlegelős pásztorkodás fellendülését nagyban elősegítette Itáliának a római hódítással végbement egyesülése, amely megszüntette a régi kis államok szűk területének korlátait, ós garantálta a nagy nyájtulajdonosok vagyonának biztonságát. Óriási kiterjedésük és nagy gazdasági fontosságuk ellenére azonban (bár a legeltetés és az ezzel kapcsolatos kérdések törvényes szabályozására történtek kísérletek) — ezek a legelőterületek nem nyújtottak olyan kedvező lehetőségeket a gracchusi reformtervek számára, mint a megművelt, termékeny talajú latifundiumok. Rég elmúlt már a kolonizáció hőskora, amikor a római telepesek úttörők voltak, s nem a fennálló rend haszonélvezői. A Gracchusok idejében már csak a termékeny, könnyen művelhető földek csábították a leendő kisbirtokosokat. (S nagyon jellemző az a tény is, hogy az új kisbirtokokat kötött tulajdonként kellett biztosítani az elidegenítés ellen.) A legelők úgyis csak a nyájakkal együtt jelentettek komoly értéket, azok pedig, mint magántulajdon, sérthetetlenek voltak Ti. Gracchus szemében. E ponton is világosan látható, mennyire konzervatív, arisztokrata reformer volt az idősebb Gracchus, nem pedig ,,a szocializmus előfutára", aminek sokan tartják. (E kérdéssel kapcsolatban Tibiletti elismerően hivatkozik Kovaljov szovjet ókortörténésznek az övéhez hasonló Gracchus-értékelósére. ) A latifundiumhoz kapcsolódó problémák között legsúlyosabb volt a rabszolgaság kérdése. A rabszolgatartás megnövekedése elválaszthatatlan a kor nagy gazdasági fellendülésétől. Ezzel azonban együttjárt a brutális módszerekkel kezelt és fékentartott ! rabszolgatömegek felkeléseinek állandó veszélye is. Ti. Gracchus kísérlete közvetett úton (a latifundiumok korlátozásával) akart segíteni a súlyos helyzeten. De magának a rabszolgatartásnak a kérdéséhez, a rabszolgák helyzetéhez nem nyúlt, nem is nyúlhatott : egy ilyen kísérlet az antik világ teljes felforgatását jelentette volna. A rabszolgák és proletárok összefogásának lehetősége amúgy is állandóan visszatérő veszedelem volt az antik Róma számárá a felkelések alkalmával. Végeredményben tehát az új gazdasági rendszer egyfelől óriási gazdagságot hozott létre, másfelől szörnyű nyomort jelentett a rabszolgák folyton növekvő tömege ós a tulajdonukat elvesztő parasztok számára. Ti. Gracchus az így létrejött válságos helyzet bonyolult problematikájának csak egy oldalát látta világosan, s nem jutott el a helyzet okainak kikutatásáig és az új politikai rendszer szükségességének felismeréséig. Mindenesetre azonban — Ti. szándókától függetlenül is — a latifundiumok elleni támadás, amely a fennálló római államszervezet egyik alapkövét ingatta meg, nagy lökést adott az általános politikai átalakulásnak. Ami Ti. Gracchus működésének folytatását illeti : C. Gracchus, amikor a városi plebs megnyerése céljából megszervezte „politikai áron" történő gabonaellátásukat,