Századok – 1956
SZEMLE - Moscati; S.: Nuovi aspetti della chronologia dell'antica oriente anteriore (Ism. Harmalla János) 752
752 SZEMLE Ebből a polgárságból toborzódott az új centuriális szervezet alapján a hadsereg. {Ez a szervezet ebben az időben természetesen még nem volt olyan véglegesen kialakult rendszer, mint amilyennek a későbbi írók tudósításai mutatják.) A centuriális szervezet összefügg a Görögországban a VII. században kifejlődött hoplita-taktika elterjedésével. A katonai reform megkettőzi a régi (a 30 curia alapján felállított, 3000-es létszámú) gyalogságot, és létrehozza az első három classis (eredetileg) 60 centuriájából a római légiót. Ez a kezdetben csak katonai szervezet egyre inkább politikai funkciót is kapott, és a népgyűlés alapja lett. így tehát a VI. század végére létrejöttek azok a szervezeti formák és tisztségek, amelyek azután a királyság bukása után a köztársasági államrend alapjait képezték. De Francisci tanulmánya igen jó áttekintése a korai Róma problematikájának. Merészen, de a valószínűség határai között maradva rekonstruálja a római fejlődés első korszakának menetét, állandóan építve a hagyományra, mint fontos történeti forrásanyagra. Nem egy megoldása csak feltételezetten fogadható el ugyan, de ez a bizonytalanság a korai Rómával kapcsolatban egészen természetes. Kétségtelenül használt volna a tanulmánynak, ha De Francisci a gazdasági fejlődés tényezőjót fokozottabban figyelembe vette volna, és a társadalmi fejlődés e konkrét esetét szélesebb összefüggésben, mint a nemzetségi társadalom — osztálytársadalom közti átmenet egy fontos esetét vizsgálja. Mindenesetre nagy érdeklődéssel várjuk a szerző „Origines" címmel ígért könyvének megjelenését, amelyben sor kerül az itt csak vázlatosan előadott fejlődési kép részletes ábrázolására és bizonyítására. SAKKADY JÁNOS S. MOSCATI : NUOVI ASPETTI DEIAA CROXOLOGIA DELL'ANTICA ORIENTE ANTERIORE (Relazioni, II., 167 197. I.) Moscati e tanulmányában az ókori Kelet i. е. II. évezredi történetének időrendjére vonatkozó újabb eredményeket veszi revízió alá. Mint tudjuk, az ókori Kelet e történeti szakaszának időrendjében a% utóbbi másfél évtized során a kutatás igen jelentős változásokat eredményezett. A Mari i levéltár adataiból kiderült, hogy Hammurapi babilóni uralkodó I. SamSi-Adad asszír királynak volt fiatalabb kortársa, a Horszabádban (Dűr-Sarrúkin) előkerült asszír királylista pedig lehetővé tette, hogy az asszír uralkodók s így köztük I. Samsi-Adad uralkodásának abszolút időrendi helyzetét aránylag pontosan meghatározhassuk. Mindezek alapján az újabb kutatások I. Samsi-Adad uralkodási idejét általában i. e. 1749—1717-re, Hammurapiét pedig 1728—1686-ra tették. Ez az ókori Kelet történetének III—II. évezredbeli szakaszában körülbelül kétévszázados rövidülést eredményezett, s ezáltal eltűnt egy olyan kétévszázados homályos periódus, amellyel a kutatás mindezideig nem tudott mit kezdeni. Moscati tanulmányában igen jól áttekinthető formában ismerteti az eddigi kutatások eredményeit, és kísérletet tesz arra, hogy az újabban általánosan elterjedt „rövid" időrendet bizonyos mértékben módosítsa. Erre az ad lehetőséget, hogy a horszabádi királylistában a 42.-47. uralkodóknak nincs uralkodási idő számítva, továbbá, hogy a kassuk uralmának hagyományos 576 éve nem fér bele a rövid időrendbe, s végül, hogy Hammurapi korából származó rétegekben III. Amenemhêt (i. е. 1849 — 1801) idejéből való egyiptomi tárgyak kerültek elő. Ezekre az érvekre hivatkozva Moscati a rövid időrendet szeretné valamivel megnyújtani, s Hammurapi uralkodására az 1792—1750 évszámokat javasolja. Ez az elgondolás nem új, ugyanezt az évszámot javasolta már 1947-ben Sztruve szovjet kutató is, s ezt követi Avgyijev is „Az ókori kelet története" c. munkájának második kiadásában. Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a rövid időrend ellen felhozott érvek nem képviselnek olyan súlyt, hogy pillanatnyilag a javasolt módosítást szükségesnek kellene tartanunk. A régészeti adatok ebben a kérdésben csak terminus post quem-et jelentenek, tehát e miatt nem feltétlenül szükséges Hammurapit időben IIÎ. Amenemhêt közelébe felvinnünk. A kassuk babilóni uralmának hagyományos 576 éve valószínűleg mechanikus számtani kombináció eredménye, s így komoly súllyal nem esik latba. Ami végül a horszabádi király lista tanúbizonyságát illeti, ezen a 41. király, Assur-dugul után következő hat uralkodóra vonatkozó megjegyzés : ina tarsi Assur-dugulma „Assur-dugul idejében" mindenképpen azt bizonyítja, hogy ezeknek az uralkodási ideje valamiképpen Assur-dugul uralkodási idejével esett össze, függetlenül
