Századok – 1956
SZEMLE - Francisci; P. de: La comunita sociale e politica romana primitiva (Ism. Sarkady János) 749
SZEMLE 751 letek gyakran juttattak időleges, majd egyre állandósuló hatalomhoz egyes katonai vezetőket. Hatalmuk jogi körülhatárolásáig persze hosszú út vezetett még. Az ilyen vezető (ductor, rex) hatalma elsősorban kíséretén (comitatus) alapult, s ennek a hatalomnak a vezető választható volta igen szűk korlátokat szabott. E hatalom fejlődésében fontos lépést jelentett a Cermalus és Palatínus (a Veliával együtt) településének fallal körülvett oppidummá való konszolidálódása. A község fejévé váló rex szoros kultikus kapcsolatba kerül a közösség védőistenével, Ianusszal. Ez a papi, vallási jelleg megszilárdítja a rex helyzetét a közösségen belül. Természetes azonban, hogy a régi papi testületek és a nemzetségi öregek befolyása továbbra is megmarad. A primitív római közösség további terjeszkedésével (az Oppius, Cispius, Fagutal és Coelius beolvadása) függ össze ennek a szervezetnek az átalakulása és a rex vallási és katonai szerepének további emelkedése. A vallásban Iuppiter (eredetileg valószínűleg a beolvadt közösségek istene) kerül főhelyre, valószínűleg az augurok (Iuppiter akaratának magyarázói) befolyásának növekedésével kapcsolatosan. A rex ezentúl inauguratio útján nyeri el az imperiumot, s alakja felveszi az ,,optimus augur" vonásait. (Ebbe az összefüggésbe tartozik a király által inaugurált flamenek tisztségének létesítése is.) Ami az átalakulás katonai és politikai oldalát illeti : ebben a fázisban oszlik a nép három törzsre (Kamnes, Tities, Luceres), és ez a három törzs adja a három lovascenturiát (centuriae celerum), amelyek ugyancsak „inauguráltak". Ez katonailag igen fontos fejlődmóny ; az ezt megelőző primitív korban a király és az egyes csoportok fejei harckocsin küzdöttek, s a többiek gyalog vagy lovon követték őket, valószínűleg nemzetségek szerint csoportosulva. A tribusok létrejötte után a rex és talán a három lovascenturia vezetői (tribuni celerum) továbbra is harcikocsit használtak, de a sereg lényeges magvát a lovasok három centuriája képezte, egységes fegyverzetben és felszereléssel, ezekhez társult valószínűleg a cliensekből álló gyalogság tömege. — Politikailag e lovaseenturiák létrejötte a nemzetségi környezeten belül egy kiváltságos réteg (a patríciusok, senatorok elődei) létrejöttét jelentette. A curiákra való felosztást általában összekapcsolják a tribusok létrejöttével ; a szerző szerint azonban ez későbbi fejlődés. A curiák, mint a nemzetségi társadalom spontánul létrejött csoportjai, megvoltak ugyan régebben is, ezek azonban csak egy későbbi szabályozás folytán, megváltozott funkcióval kaptak helyet a tribus-rendszeren belül, mint annak alosztályai. Ennek az első reguláris seregnek a megszervezése és az Alba elleni győztes háború (VII. század) tovább növeli a király hatalmát. R6ma magához kapcsolja a Collis közösségét is. Ezzel függ össze több vallási és főleg politikai reform : egyes papi méltóságok ós a lovascenturiák számának megkettőzése. Ugyanekkor válnak a curiák (számszerint 30) az új taktikai szükségleteknek megfelelő gyalogoshadsereg alapjaivá. Minden curia egy-egy gyalogos-centuriát állít ki ; ezeket három ezres csoportba foglalják össze, egyegy tribunus militum vezetése alatt. — Ebben az időben a király sokoldalú (főleg kultikus) funkciói miatt egyre nehezebben tudja ellátni a hadsereg állandó vezetését ; ez teszi szükségessé a magister populi és magister equitum tisztségének felállítását. A politikai viszonyok átalakulása kihatott a patres gyülekezetére is, akik (eredetileg a nemzetségi csoportok fejei) a közösség természetes képviselői voltak az egyre állandóbb ós szilárdabb hatalmú királlyal szemben. Számuk eredetileg a közösséget alkotó csoportok számától függött. A hagyomány szerint Romulus százban állapítja meg számukat ; ez később egyes előkelő nemzetségek beköltözése és Tarquinius Priscus reformja következtében emelkedik, úgyhogy a köztársaság korának kezdetén (szinte bizonyosan) háromszáz senator van ; ez nyilván összefügg a politikai és katonai szervezet hármas tagolásával. A királyi hatalom megerősödésével párhuzamosan a senatorok kijelölése a király kezébe ment át. A senatus a király tanácsát alkotta, és főleg interregnum idején gyakorolt lényeges funkciókat. Az előbbiekben vázolt helyzet a VI. században jelentős változáson ment keresztül. A hagyomány Servius Tulliusnak tulajdonítja a területi beosztás és a timokratikus alapú centuria-rendszer bevezetését. Ez a hagyomány lényegét illetőleg teljesen elfogadható. A területi tribusok létrehozása megfelelt a gazdasági fejlődésnek, a népesség új elemei által okozott társadalmi átalakulásnak, és a királyság azon törekvésének, hogy visszaszorítsa a régi nemesség hatalmát. A régebbi curia-szervezet nem öleli föl az újonnan bevándoroltakat és a nemrég Rómához csatolt területek lakosságát. Most azonban az egész népességet átfogó, területi alapú szervezetet hoztak létre : a várost 4, környékét 22 kerületre (regio, tribus, pagus) osztották. Az így körülhatárolt és felosztott terület az ager Romanus, képezte a születő civitas területi alapját. Az új tribusoknak mindazok tagjai (tributes) voltak, akik területén laktak (adsidui).
