Századok – 1956

SZEMLE - Pallottino; M.: Le origine storiche dei popoli italiani (Ism. Harmatta János) 748

SZEMLE Л X., RÓMAI NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUS MUNKÁLATAIRÓL I. M. PALLOTTINO : LE ORIGINE STOBICHE l)EI Р0Р01Л ITALÏAM Comitato Internazlonale di Seienze Storiehe — X. Congresso Internazionale di Sclenze Storiehe — Relazionl. II. köt., 1—60. 1. Firenze, G. C. Sansoni — Editoré, 1!>55.) Mint ismeretes, Itália ókori etnikai képének kialakulása az ókori történet legvi­tatottabb kérdései közé tartozik. Az indoeurópai nyelvtudomány szilárdan megala­pozott eredményei alapján kétségtelennek látszik ugyan, hogy a latinok és a többi ita­likus törzsek, tehát Itália indoeurópai nyelveket beszélő etnikai elemei, nem őslakosai a félszigetnek. Hogy azonban e különböző indoeurópai nyelveket beszélő törzsek milyen időpontban, milyen úton és milyen módon, mely területről vándoroltak be Itáliába, hogy ott milyen őslakosságot találtak, hogy mennyiben számolhatunk e korban ott keleti eredetű etnikummal, s hogy mindezek a különféle etnikai tényezők milyen szerepet ját­szottak a félsziget történeti korból ismert etnikai képének kialakulásában, ezekben a kérdésekben egy évszázad kutatásai sem tudtak még egységes tudományos közvéle­ményt kialakítani. Pallottino az eddigi kutatások főirányainak és a kérdés jelenlegi állásának elég részletes ismertetése (3—17. 1.) után főleg két új szempontnak a felvetésével igyekszik a kutatást előbbre vinni. Elgondolása szerint a probléma felvetése ezideig nem volt egészen helyes. A jövőben szerinte az etnikai származtatás elvont fogalmát az etnikumok kialakulásának, formálódásának konkrét fogalmával kell felváltanunk. Pallottinónak ez az elgondolása a szovjet etnogenetikai kutatási módszerek ismerői számára nem hat újdonságképpen. Kétségtelenül helyes az a felfogás, hogy egy etnikum kialakulása igen bonyolult folyamat, amely nem oldható meg egyszerűen a nyelv alapján az illető etni­kumnak egy bizonyos „ősnóp"-re való visszavezetésével. Ugyanakkor azonban nem sza­bad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy egy etnikum alakulásának történeti nyo­monkövetésénél a nyelv a legfontosabb etnikai meghatározó jegy, amely hosszú időn át szívósan fennmaradó szerkezetével és alapszókószletével mindennél alkalmasabb vezér­fonál arra, hogy segítségével egy etnikum történetét a távoli múltba visszafelé nyomon­követhessük. Pallottino szémmelláthatólag nem veszi kellőképpen figyelembe ezt az alapvető tényt, s ez őstörténeti módszerének egyáltalán nem válik javára. Pallottino őstörténeti módszerével függ az is össze, hogy az itáliai törzsek kialaku­lására vonatkozó három fontos forrásanyag : a régészeti anyag, a nyelvtudomány szol­gáltatta adatok és az antik írók tudósításai közül ebben a tanulmányában elsősorban az utóbbira támaszkodik, s az Itália etnikai képének kialakulására vonatkozó antik iro­dalmi tanúbizonyságokat főleg Dionysios Halikarnasseus munkája alapján összeállítva úgy gondolja, hogy az így nyert összképnek bizonyosfokú egyezése a többi forrásada­tokkal megbízható kiindulópontot jelent a kutatás számára. Sajnos azonban ezzel szemben rá kell mutatnunk arra, hogy az antik irodalmi adatoknak Pallottino által nyújtott kiértékelése egyáltalán nem nyugszik szilárd alapokon. Az antik íróknak Itália legendás gyarmatosítására vonatkozó tudósításai igen különböző értékűek. Vannak közöttük régi, megbízható hagyományra támaszkodó adatok, de vannak nagy számmal puszta mytho­grafikus kombinációk is, amelyeknek forrásértéke szinte a semmivel egyenlő. Ezek az adatok csak a forráskritika alapos elvégzése után válnak majd komoly történeti forrássá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom