Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
A PARASZTIPAR KIALAKULÁSA ÉS TŐKÉS IPAHRÁ FEJLŐDÉSE, MAGYARORSZÁGON (1842—1849) 727 parasztság felbomlásának szenvedésekkel, nyomorral teli folyamatában a kereskedelmi tőkének a paraszti iparba történő betörése az egyik legkeservesebb jelenség. A csak a kizsákmányolásban egyesített, de a munkában saját házaikban szétszórt paraszti iparűzők a közös kizsákmányolókkal szemben szinte védtelenek. A parasztság felbomlásának e nyomorúságos, szomorú fejezetére marxista történetírásunkban még gondot kell fordítani. Mint Lenin megállapítja : ,,A nagyüzemi termelés háziipari rendszere nemcsak, hogy kapitalista rendszer, hanem még hozzá a kapitalista rendszer legrosszabb fajtája, amely azzal jár együtt, hogy a dolgozó legerősebben van kizsákmányolva, ugyanakkor azonban a legkevesebb lehetősége van arra, hogy harcra keljen saját felszabadításáért."4 8 Az 1840. évi, kereskedőkről szóló törvény4 9 például kimondja: „Kereskedők, gyártók, gyógyszerárusok, mesteremberek és közkereseti társaságok közt kereskedési, gyártási, vagy mesterségből eredett adás-vevés következtében bármily magasan kikötött kamatok és díjjak uzsorának nem tekintethetnek." Ez mindenekelőtt a nagyüzemi termelés háziipari rendszerére vonatkozik, ahol az önállóságuktól megfosztott kézműves mestereknek és parasztiparosoknak a kereskedőktől nyert kölcsönök, hitelek, előlegek és főleg a nyersanyagelőlegek révén legsötétebb kiuzsorázása folyt, még pedig, mint a törvény igazolja, a legteljesebb állami segédlettel. Mindazonáltal a kereskedelmi tőke ezen tevékenysége jelentékeny lépés előre a falusi ipar tőkés iparrá fejlesztésében s ebben a jellegében a polgári forradalom időszakában előre mutató, a haladást biztosító erő. Az 1848-as forradalom időszakában a manufaktúrák egész sora fejlődött ki és a forradalom győzelme biztosíthatta volna a magyarországi manufaktúrák sikeres átnövósét — az ipari forradalom közbeiktatása révén — az általános gyáripari fejlődésbe. IV. Az ipari tőke kialakulása a parasztiparban a forradalom előtt A paraszti ipar fejlődésének negyedik szakasza — a háziipar felbomlása, a paraszti kisárutermelő iparűzés, végül az ipari termelésnek felvásárlók révén való egyesítése után — a manufaktúra-szakasz. Az árutermelés és a belső piac továbbfejlődése azt követeli, hogy a tőke teljes egészében uralma alá hajtsa a falu iparűzőit : a maga kezébe összpontosítsa a termelőeszközöket (az eladósodott parasztiparosok eszközeinek megvétele révén), megszervezze az ipart (a parasztiparosok közti munkamegosztás létrehozása révén), irányítsa a termelést (az egész termelőapparátus saját vezénylete alá rendelése révén). Ezzel megszűnik a falusi iparűzők paraszti kizsákmányolása, hogy azonmód helyébe lépjen a paraszti bérmunkások tőkés kizsákmányolása. A háziipar és a parasztság felbomlása ezzel az ipar területén befejeződött. ,,A falusi szegénységből túlnyomórészt nem önálló iparűzők, hanem ipari munkások. . .kerülnek ki" — írta erről az átalakulásról Lenin.1 Legjellemzőbb textilipari manufaktúránk a „Gácsi Finom Posztófabrika", a gácsi posztó-,,gyár". Bár a XVIII. század végén néhány géppel — két hatvanorsós fonógéppel — rendelkezett, a munkák nagy többségét kézzel végezték a munkások. Maga a manufaktúra a jellegzetes úton fejlődött, a kereskedelmi tőke vezette háziipari rendszerű termelésen keresztül : ,,. . . A gyár kezdettől fogva a XIX. század elejéig nem képezett. . . egy egészen összefüggő gyártelepet, hanem Gáes néhány utcájában levő számos házban összefüggés nélkül volt elhelyezve."2 Láttuk, hogy ez a rendszer a század közepén is fennmaradt még a harasztfonalak készítésére vonatkozólag, bár magában Gácson már ez ideig központosított manufaktúra alakult ki. Gáes a forradalom előtti évtizedben több mint. 1000 mázsa gyapjút dolgozott fel évente ;3 a munkások többsége gácsi és környéki lakos volt, bár igazgatója, egy Liedemann nevű pesti kereskedő, Brnóból és a Szepességből sok szakembert telepíttetett le a faluba. A gácsi manufaktúra tehát ugyanúgy a felbomló helyi háziiparra épült, mint általában a könnyűipari s főleg a textil-manufaktúrák. Ez az oka annak, hogy — mint a gyár történetírója írta — „a gyapjú gerebenezést, garatolást, fonást, szövést népünk bámulatos ügyességgel kezelte".4 Másik jellemző textil manufaktúra Zay-Ugrócz falu „nagyszerű posztógyára, mely csak 1846-ban szereltetett fel, még is már 70 egynéhány szövőszéken jó közönséges és 48 Lenin: Kik azok a népbarátok. 215. i. " Az 1840. évi XVI. törvénycikk 55. S. 1 A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. 36fi. 1. 2 Sztudinka, i. m. 24. 1. 3 Fényes, i. m. 201. 1. 4 Sztudinka, i. m. 20. 1.
