Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
728 TOLNAI GYÖRGY igen finom posztót készít".5 Ugyanakkor tudni kell azt, hogy a falu lakói már régebben „posztót szőttek",6 ilymódon nyilvánvalóan itt is a háziipar felbomlásából, a paraszti iparűzők kiszorítása révén keletkezett manufaktúráról van szó. Látható, hogy a fejlődő tőkés ipar részére a kisárutermelő parasztipar felbomlása nemcsak általában munkaerőt , hanem különösen a szakmát ismerő, abban — bár kezdetlegesebb technikai fokon — begyakorlott szakmunkásokat biztosít a paraszti iparűzők soraiból. A manufaktúra révén az ipari tőke nemcsak kiterjesztette a kizsákmányolást, hanem el is mélyítette azáltal, hogy bekapcsolta a termelésbe a férfimunkásoknál olcsóbb női- és gyermekmunkát. így például az erdélyi Batizban D'André György kőedény-,,gyára" „körül mind helybeli oláh lakosokat és gyermekeket alkalmaz".7 Brassó vidékén is hatalmas manufaktúra-ipar virágzott ki : a posztógyártás és pokróckészítés, „mintegy 600 oláh család belőle keresvén élelmét".8 Ezáltal a manufaktúra befejezte azt a folyamatot, amelyet a kereskedelmi tőke elkezdett, amikor a férfiakat elszakította a földműveléstől ; az ipari tőke, ezt folytatva, nemcsak az asszonyokat szakította el a földműveléstől, hanem a gyermekeket is a családtól. (Bár kétségtelen, hogy ez a folyamat már a felvásárló háziipari rendszerű termelés során megindult — a parasztiparosok tőkés kizsákmányolásának kezdetével.) A manufaktúra-fejlődésre jellemző Fényes közlése a forradalom időszakának „gyáraira" vonatkozólag (amelyek a valóságban manufaktúrák), eszerint — az egyébként igen hiányos9 — kimutatás szerint 1842—1847 között parasztipari jellegű manufaktúra volt : a posztó- és pokróciparban 171 0 a pamutiparban 191 1 a vászoniparban I1 2 a faiparban 41 3 a cserépedényiparban 251 4 az egész parasztiparban 66. Eszerint az összeállítás szerint a háziipar felbomlása és a paraszti kisárutermelő iparűzők kiszorítása révén létrejött manufaktúrák összes száma Magyarországon (Erdély i nélkül) 66 lenne- A valóságban ennek valószínűleg többszöröse. A fenti adatok többsége városi központú manufaktúrára vonatkozik, pl. a posztómanufaktúrák között csak négy falusi szerepel ; csakhogy ezek közül kettő az ország legnagyobb pamutmanufaktúrája : a gácsi és zay-ugróci. Feltehető tehát, hogy a kisebb vidéki manufaktúrákról Fényes — aki az adatokat magánúton szerezte be — kevésbé értesült, azok kevésbé jutottak be statisztikájába. Különösen feltűnő, hogy csak egyetlen vászonipari manufaktúrát tartott nyilván („Szirmay Pál úr legújabban felállított finom vászongyára"). Ez utóbbi alacsony szám csak részben tükrözi a hiányos statisztika képét, részben a tényleges számok is igen alacsonyak lehettek : ebben a szakmában volt legélesebb az osztrák gyáripari verseny a forradalom előtti időszakban — mint ahogy később a pamuttextiliparban — , s tette tönkre a magyar manufaktúrákat. Azon területeken, ahol még nem bomlott fel teljesen a háziipar, tehát az iparfejlődós kezdetlegesebb fokon állott, vásárlóképes piac híján a verseny kevésbé érvényesült. S miután a háziipar felbomlása először a fonó-szövőiparban következett be, a külföldi — főleg ausztriai — verseny is itt éreztette legsúlyosabban pusztító hatását. A forradalomtól a kiegyezésig tartó szakaszban ez a hatás az egész textiliparterületén fog megmutatkozni, és pedig — mivel a háziipar bomlása rohamosan növekszik ez időszakban — sokkal súlyosabb, pusztítóbb eredménynyel, mint addig bármikor. Ez a veszély a forradalom előtti években félreérthetetlenül előrevetette árnyékát. Textil behozatalunk csaknem évről-évre emelkedett :15 1 Fényes, i. m. 139. 1. • Uo. 229. 1. ' Kőváry, i. m. 219. 1. • Uo. 229. 1. 9 Maga Fényes is „rövid és ki nem egészített vázlat"-nak nevezi. 10 Fényes, i. m. 80. 1. 11 Uo. 79. 1. 11 Uo. 72. 1. 13 Uo. 78. 1. 11 Uo. 87—88. 1. " Fényes, i. m. I. rész, 96—97. !.
