Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI UDVAR JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761—J.790-1G 73 Az úrbéri pereknek a megyék által 1762 óta királyi rendelkezésre történő ellenőrzése még csak elviselhető volt a nagybirtokos részére. Hisz a főispán, aki rendszerint a megyében birtokos mágnások közül került ki, a megyei igazgatásra és székének határozatára döntő befolyást gyakorolhatott. Vajon Batthyány Ádám, akinek uradalmaiból a legtöbb jajkiáltás hangzott el a parasztok részéről, Vas megye, vagy Eszterházy Miklós herceg, Sopron megye örökös főispánja nem nézhetett-e megnyugvással olyan megyei tárgyalás elé, melyben jobbágyai úrbéri ügyei forogtak szóban? A megyei ellenőrzéstől nem sokat várhattak a jobbágyok. Másképp állt a dolog, ha a kancellária útján az uralkodó, illetőleg az államtanács elé került valamely uradalom székén megállapított jobbágyi kötelezettségek ügye. Az udvarnak számos eszköz állt rendelkezésére, hogy a politikájával szembehelyezkedő mágnásokkal a kegyvesztés tényét éreztesse. így már az országgyűlés berekesztése előtt azt javasolták a királynőnek az államtanácsban, hogy azt a néhány mágnást, akik az udvart támogatták, tüntesse ki, a többiekkel szemben alkalmazza észrevétlenül »a régi elvet«, hogy katonai rangokat, egyházi javadalmakat és ' más, a legfelsőbb kinevezéstől függő tisztségeket „amennyire csak lehetséges németekkel és más idegenekkel töltse be", csak kevés magyart nevezzen 'ki titkos tanácsossá és emeljen címben, rangban.1 5 Az országgyűlés hatása alatt megindult a parasztok panaszainak áradata Bécs felé. írásbeli beadványok, paraszti küldöttségek követték egymást az udvarnál. A közvetlen összeköttetés a királyi hatalom és a magyarországi jobbágyság között létrejött minden külön intézkedés nélkül, egyszerűen azért, mert a parasztok tudomására jutott, hogy eddigi korlátlan kizsákmányolóiknál nagyobb hatalom vette kezébe ügyüket. Hogy miért, azt nem kutatták. A parasztok maguk találták meg az utat, amely panaszaiknak bírói úton való elintézése helyett a politikai hatóságokhoz és azok legfőbb bécsi irányítóihoz, elsősorban az uralkodóhoz vezetett. A királynő a beérkezett panaszokat a kancellária és a helytartótanács útján vizsgálat céljából úriszék tartása végett a megyékhez küldte meg, hogy ugyanazon az úton kapjon feleletet.1 6 Ezzel a kérdés : bírói vagy politikai fórumok döntsenek-e az úrbéri panaszok ügyében, el is dőlt. A magyar udvari kancellária a bírói hatáskörbe (in spheram iudicialem) szerette volna vonni az úrbéri ügyeket. Akkor pedig, amint azt az államtanácsban jól látták, a parasztok és a földesurak közti perek sohasem értek volna véget. „Nem kell túlnagy ész annak belátásához, hogy az egész úrbéri ügynek törvénykezési úton (in via legali) való tárgyalásánál ki nyerne többet. A szorongatott jobbágy a törvények ismerete nélkül is megérti és az eredményből még inkább tudomására jut, mily keveset ígérhet magának a törvényes úttól, és ott, ahol a szokásjogban az usus és a királyi és a hétszemélyes tábla döntvényei a részben elavult, részben a bírák véleménye szerint különféleképpen magyarázott törvényekkel szemben előnyben részesülnek, hogyan lehetne a dolgot, ha a méltányosságot meg akarjuk őrizni, ilyen sokféle Összefonódásban meghagyni."17 15 Á. T. 1765 : 512 Stupan. 16 Á. T. 1765 : 2296, 2311, 2312, 2375, 2376. 17 Báró Koller Ferenc államtanácsos, korábban kancelláriai tanácsos véleményéből. Á. T. 1765 : 2038 (1765. szept, 3.).
