Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
720 TOLNAIÖYÖRGR hogy a tőkés iperfejlődésnek Nyugat-Európában szükségszerűen a paraszti szövő-fonó ipar a fővonala : ,,A manufaktúra először nem az úgynevezett városi ipart ragadja meg, hanem a falttsi mellékipart, a fonást és szövést, azt a munkát, mely legkevésbé kíván céhes ügyességet, művészi képzettséget. Azokon a nagy központokon kívül, ahol a manufaktúra készen találja egy külföldi piac bázisát. . ., a manufaktúra nem a városokban, hanem a vidéken, a nem-céhes falvakban stb. üti fel első lakhelyeit."2 0 Lenin ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" c. művében a céhi fejlődésben elmaradt Oroszországra vonatkozólag megállapítja, hogy a parasztipar (kusztáripar) a tőkés iparfejlődésnek általában fő útja. A manufaktúra-ipar tehát nyugaton is, keleten is a szövés-fonás területén a paraszt iparban alakul ki elsősorban. Magyarországra is ez vonatkozik, legfeljebb itt az a sajátosság mutatkozik — a nagy nyugati és keleti országokkal szemben —, hogy az iparfejlődés e paraszti fő útja a Habsburg-abszolutizmus s általában az 1849 utáni gyarmati — később félgyarmati — állapot hosszú korszakában zsákutcába fut, elsorvad. Ez azonban csak a gyarmatosítás egyik — s nem is lekicsinylendő — hátrányát bizonyítja, de egyáltalán nem azt, hogy Magyarországon a tőkés iparfejlődés nem a textiliparral indult meg, s a textilipar nem a paraszti iparűzés vonalán indult útjára. A paraszti iparűzés kisárutermelő (második) fokának főjellegzetessége a forradalom korszakában Magyarországon : az erős kézművesipar és a rohamosan erősödő parasztipar. E korszakban ez a legáltalánosabb fejlettségi fok hazánkban — az ország területének nagyrésze ezen a fokon áll. Üjra Fényes leírásából indulunk ki. Vegyük példának Veszprém megyét. E megyében a kialakuló falusi ipari kisárútermelés széles skálája mutatkozik : a Bakony vidék falvai (Városlőd, Kislőd, Ajka stb.) lent, a marcal-és siómellékiek kendert termelnek s vásznaikat piacra viszik. Szentgálon cserépedényt égetnek. Városlődön faeszközök készülnek eladásra stb. A megye falvai különféle cikkekkel, de egységesen kisárutermelői színvonalon keresik fel a piacokat. Ez az egyik oldal. Ugyanakkor erősen fejlett a kézművesség is. Várpalotán és Zircen sok a posztós és csapó, Pápán 5 posztós 17 legénnyel dolgozik, Veszprémben sok takács, posztós tevékenykedik.21 Csongrád megyében „kendert mindenütt bőven termesztenek, de kereskedés vele nagyban nem űzetik".2 2 (Nagyban nem — tehát kicsinyben.) Tápén a parasztok jelentékeny része gyékényszövést folytat, évi 20 000 darab kerül belőle eladásra. A mezővárosokban és különösen Szegeden igen sok a „mesterember". Ezen a szakaszon szemmellátható az új iparágak kialakulása. Például Temes megyében, ahol „az oláh ajkú nép öltözeti szükségeit egészen maga látja el",2 3 „az újabb időben szokássá kezd válni, a gyapjú fonalat kisebb városokban e végre megtelepedett festők által festetni, mi eddig otthon történt".2 4 A városokban és mezővárosokban — Temesvár, Uj-Arad, Lippa, Vinga, Detta, Versec stb. — mintegy 3000 kézműves dolgozik. A falvakban nagyszámuak a parasztiparok, mint a kifejezetten a zsírosparasztság iparűzését képviselő olajütés, lisztőrlós, fuvarozás stb. A Délvidéken általános parasztipar a pálinkafőzés ; a katonai végvidéken 12 000 „kazán" működik. „Verőczén csak a jobbágyoknál 800-on felül van a kazánok száma."2 5 Szerém megyében „1200 kazán főzi a híres szeremi szlivovicát", amely iparág évi áru-termelését 38 000 akóra, a törkölypálinka készítést pedig 85—86 000 akóra teszik.2 6 Hasonló a helyzet Bars megyében is, ahol „az északi részeken majd minden házban van kazán".27 Hasonló széleskörű paraszti iparűzésről számol be Kőváry is a székelyföld szesztermeléséről : „a bortalan székelyföldön minden háznál üst van".2 8 A paraszti iparűzés kisárutermelóse ugyanazzal a következménnyel jár, mint általában a kisárútermelés, megteremti az alapját a tőkés árutermelésnek. Az ipari fejlődés további szakaszai ebben az irányban visznek tovább. A paraszti iparűzés e második foka mellett — Lenin megfogalmazásában — „a patriarchális mezőgazdaság a piacra szánt iparcikkek kistermelésével, vagyis ipari árutermeléssel egyesül... Ez átalakulás már feltételezi a parasztság felbomlásának bizonyos előrehaladottságát..."2 9 E paraszt-iparosok tehát döntően különböznek az — e fokon egyébként még szintén nagy gazdasági jelentőségű — kézművesiparosoktól. 20 Marx: A tőkés termelés előtti tulajdonformák. Bpest, Szikra. 1953. 48.1. 21 Fényes: Magyarország leírása. 78. I. " TTo. 418. 1. » Uo. 337. 1. Uo. 21 Uo. 75. 1. " Uo. " Uo. 20 Kőváry László: Erdélyország statisztikája. Kolozsvárott, 1847. I. k. 224. 1. " Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. 376. I.
