Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
A PARASZTIT AR KIALAKULÁSA ÉS TŐKÉS IPÁKKÁ FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON (1842—1849) 721 Először abban, hogy a falusi kusztár nem iparos, hanem paraszt ; hagyományaik gyökeresen különböznek. A kézműiparos közvetlenül vagy közvetve a céhipar függeléke — vagy maga is céh-keretben dolgozik vagy csak szokásaiban kapcsolódik a céh munkamódszeréhez — , a paraszti iparűző a céhen kívül áll s így mindenféle céh-szabálytól és céhi kötöttségtől mentes. Másodszor a kézműipar tipikus kiegészítője (e korban) a háziiparnak : olyan cikkeket készít, amelyeket a háziipar egyáltalán nem, vagy elvétve produkál. A parasztiparos ezzel szemben egyenes folytatója a háziiparnak, munkaterülete tehát a háziipar tipikus iparágai közül kerül ki. Harmadszor a kézműves iparágak (legalábbis e korban) tipikusan kisipari szakmák, amelyek legtöbbször egyéni megrendelő számára (méret után) készítik iparcikkeiket. A paraszti iparok azonban kifejezetten tömegfogyasztási cikkeket állítanak elő (ahogyan maga a háziipar is) : vásznat, posztót, cserépedényt, cseréppipát, kötelet, zsindelyt, kosarat stb.; ezek az iparágak különösen alkalmasak arra, hogy cikkeiket nagyipari módon állítsák elő. Nyilvánvaló, hogy az ipar további fejlődésének a könnyűipar területén a paraszti iparűzés válik szükségszerűen fő útjává : s miután a tőkés iparfejlődés kiindulása általában mindenütt, s nálunk is, a könnyűipar, a paraszti iparok fejlődésének döntő jelentősége van az egész iparfejlődés szempontjából. Ismeretes, hogy Magyarország gyarmati állapota különösen a forradalom és szabadságharc veresége után vált súlyossá ; ez állapotból kifolyólag az osztrák gyári könnyűipar teljesen szabadon érvényesülő versenye fokozatosan tönkretette paraszti iparunkat. Ennek a folyamatnak első megnyilvánulásait már a feudalizmus burkában, s különösen 1842—1848 időszakában lehetett tapasztalni; látni fogjuk ennek következményeit a manufaktúra-fejlődést tárgyaló résznél. Ily módon nemcsak a parasztipart, hanem általában az erre támaszkodó magyarországi könnyűipart egészében aláásta a Habsburgelnyomás s különösen az 1849-től 1867-ig tartó abszolutizmus. Ez az oka annak, hogy ha hazánk nehézipara a kiegyezés után bizonyos mértékű fejlődést el is ért, könnyűiparunk — főleg textiliparunk — fejletlen maradt. A paraszti ipar kisárutermelésének jellegzetes övezeteit Fényes adatai alapján az alábbiakban állítottuk össze : Az ipari A kisárut Az 1. és 2. A háziipari Az ipari Az ország A kisárut О г s z á grész felbomlás kisárutermelés megyéinek term, megyék megyék száma megyék megyéinek száma az összes megyék °/„-ában Duna-Tisza köze .... 1 3 33.0 33.0 Dunántúl 2 7 13 53.8 69.1 Tiszántúl 5 9 15 60.0 93.5 Szlovák Felvidék 3 1 15 6.7 26.6 Kárpátukrán Felvidék 3 — 4 — 75.0 Horvát-Szlavónia.... 4 2 6 33.0 100.0 Együtt 17 20 56 35.7 66.0 A jellegzetesen parasztipari kisárutermelő megyék többsége a Tiszántúlon és a Dunántúlon fekszik (lásd : 4. oszlop). Az 5. oszlop szerint a paraszti iparűzés legkezdetlegesebb fokain Horváth-Szlavónia állt, majd Tiszántúl és Kárpátalja következik 1847-ben ; a dunántúli megyék kétharmada, a Duna-tiszaköziek egyharmada és a szlovák Felvidék egynegyede tartozik ez elmaradt ipari területhez. A megyék további egyharmadában azonban már jelentősebb mértékben a paraszti iparűzés tőkés formái alakultak ki. III. Hogyan hatolt be a kereskedelmi tőke a magyarországi paraszti iparba a polgári forradalom előtti időszakban? A tőkés iparfejlődés kiinduló pontja a kereskedelmi tőkék felhalmozódása. „Eredetileg — írta Marx1 — a kereskedelem előfeltétele volt annak, hogy a céhipar, a falusi 1 A tőke, III. к. 379. 1.
