Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
710 TOLNAI GYÖRGY jelentősége tekintetében. Egyszersmind rámutat arra is, mi az oka, hogy a magyarországi parasztipar szerepe 1848 — 49 veresége után csökkent ; s pedig az, hogy az ezidőben a Habsburg-Ausztria által fokozottan gyarmati helyzetbe taszított Magyarország parasztiparát elpusztította, kiszorította a gyarmatosítók gyáripara. Megjegyzem még, hogy az itt következő — rövidített formában megjelenő — cikk része egy a magyarországi parasztság felbomlásával foglalkozó részletesebb tanulmánynak. I. A háziipar szerepe és felbomlása ; az árútermelő paraszti ipar kialakulása A falusi háziipar kérdése gyakran szerepel a marxizmus—leninizmus klasszikusainál, amikor a tőkés termelést megelőző termelési módokat elemzik. A patriarchális paraszti mezőgazdasági termelés mint nélkülözhetetlen kiegészítő mellékfoglalkozást követeli meg a háziipart, amely a feudális termelőmód keretében a parasztgazdaságban termelt szükségleti cikkek úgyszólván egyetlen feldolgozó ipara, s mint ilyen, a mezőgazdasági termékeknek és terményeknek emberi felhasználásra fordítása előfeltétele. Ezért a naturális gazdálkodás „feltételezi. . . a falusi háziipar és a földmüvelés egyesülését" (Marx4). Ebből a inunkaegyesítósből alakul ki egyik oldalon a mezőgazdasági nyerstermék, pl. a gyapjú, len és kender, s a másik oldalon az ipari késztermék, pl. a posztó ós vászon ; egyik oldalon a nyers fa, másik oldalon a különböző faragványok ós bútordarabok ; egyik oldalon a gyümölcs, másik oldalon a pálinka stb. „A különböző háziiparok — írta Lenin — szükségszerű járulékai a naturális gazdaságnak, melynek maradványai csaknem mindenütt feltalálhatók, ahol kisparasztság van."6 A háziiparnak, mint ipari tevékenységnek kizárólagos volta gazdasági szempontból nagyrészt függetleníti a naturális parasztgazdaságot környezetétől ; „úgyhogy a parasztosaiád csaknem teljesen önellátó és független a piactól, valamint a társadalom többi részének termelési ós történelmi haladásától" (Marx6 ). Itt a következőket kell még megjegyezni a háziipar jellegével kapcsolatban : Először : a háziipar és a piac terjedelme egymással fordított arányban álló gazdasági jelenségek, s amilyen mértékben uralkodik a gazdaságban az egyik, olyan mértékben szorul háttérbe a másik. Másodszor : a háziipar „saját fogyasztásra készült cikkek házi előállítása",7 s így nem termel csereértéket, hanem „főképp a közvetlen használati értékre irányuló termelés".8 Harmadszor : a háziipar, mint a földműveléssel egyesült gazdasági tevékenység, „nem ismeri az ipart mint foglalkozást",9 mivel csupán része a gazdasági tevékenységnek. Ugyanazon paraszt vagy parasztasszony, aki idejének egy részét háziiparral tölti, ideje más részét a földművelési munkákkal foglalja el. Ezek a háziiparra vonatkozó megállapítások igen fontosak lesznek a későbbiekben, amikor a magyarországi falusi háziipar bomlásának kérdését vizsgáljuk, mert — mint látni fogjuk — az adatok elemzése a közvetlen adatok hiányában gyakran támaszkodik majd azokra, mint a háziipar jelenlétének közvetett bizonyítékaira. A háziipar vizsgálata azonban nem öncél számunkra ; ellenkezőleg, kiindulópont a paraszt- (kusztár-) ipar tőkés fejlődésének elemzéséhez. A háziipar felbomlása, átalakulása általában az ipar, különösen a könnyűipar fejlődésének egyik útja. Lenin a háziiparból ós a kézművességből, „az ipar legegyszerűbb és legkezdetlegesebb formáiból" indult ki, hogy nyomon követve fejlődésüket, eljusson az oroszországi tőkés iparfejlődés végeredményóig, a gyáriparig. A háziipar szerepe természetesen Magyarországon is ugyanaz, ami általában mindenütt : a naturális parasztgazdaság termékeinek saját használatra való feldolgozása. A háziipar főterülete, Magyarországon is, a szövés-fonás, a „háziipar gyökere" (Marx). A szövés-fonás a parasztság felbomlása, tehát a falu tőkés fejlődése előtt mind a termelés értéke szempontjából (a lakosság nagy többségét kitevő parasztság öltözetét biztosítván), mind pedig a vele foglalkozók számát tekintve, első helyen állott a háziiparok között. A hazai parasztság viselete területenként igen különböző volt, a felhasznált fő textilanyag alapján azonban két csoportra oszlott : a vászon és a gyapjúposztó területére. « A tőke, III. köt, Bpest, Szikra. 1951. 862. 1. • Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban, Bpest, Szikra. 1949. 328. 1. • i. m. 863. 1. ' Lenin, i. m. 328. 1. • Marx: A tőkés termelés előtti tulajdonformák. Bpest, Szikra. 1953. 45. 1. • Lenin: i. m. 328. 1.
