Századok – 1956
VITA - Tolnai György: A parasztipar kialakulása és tőkés iparrá fejlődése Magyarországon (1842—1849) 709
A PARASZTIT AR KIALAKULÁSA ÉS TŐKÉS IPÁKKÁ FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON (1842—1849) 711 Az Alföldön és Dunántúlon főleg az előbbi állott előtérben : a falusi lakosság fő öltözete vászonnemű volt (vászoning és bő, ráncos gatya, kiegészítve — a hideg időre való tekintettel — bundával vagy szűrrel) ; a vászonnak nagy jelentősége volt még a szlováklakta északnyugati Felvidéken és a délszláv-lakta Délvidéken, bár itt a posztó szerepe is nagy volt. Erdélyben, Kárpát-Ukrajnában — az északkeleti Felvidéken — főleg a gyapjúszövet, posztó, halina állott előtérben. A mezőgazdaság ós a háziipar egysége abban mutatkozott, hogy a vászonterületeken általában a parasztgazdaság szerves része volt a len- vagy kenderföld, a posztóterületeken pedig fontos szerepet játszott a parasztgazdaságban a juhtenyésztés. A szövés-fonás mellett még nagyszámú kisebb jelentőségű iparágat ölel fel a háziipar ; textilvonalon szőnyegkészítést, fehér- és színeshímzést, csipkeverést, kötélgyártást, szűrhímzést és varrást. Külön nagy csoportja a háziipar tevékenységének a faeszközöíc készítése: bútor, láda (tulipános láda), faragott kapu (Erdély), zsindely készítés stb. Jelentékeny még a cserépedénykészítés : tálak, korsók, cseréppipa készítése. Ugyancsak a háziipar körébe tartozik még bizonyos mórtókig sok élelmiszer feldolgozása — bár az itt szükséges befektetések jelentékeny volta miatt ezen iparágak leggyorsabban szakadtak el a háziiparoktól s váltak a zsírosparasztság iparágaivá — mint a sajt-, túró•és vajkészítés, pálinkafőzés, olajütós, őrlés (darálás) stb. Ezen háziipari ágazatok szerepe viszonylag csekély, s pedig annyiban az, amennyire csekély termékeik szerepe a parasztháztartásban. A falusi háziiparra és a kialakuló parasztiparra vonatkozó egykorú irodalom igen szegényes Magyarországon. Egyetlen komolyabb, részletesebb s így használhatóbb anyaga van : Fényes Elek 1847-ben kiadott (az 1842-es kiadás átírt, korszerűsített és kibővített) leíró munkája („Magyarország leírása"), amely községenként jellemezte a hazai falusi ipar állapotát. E könyv a magyarországi tőkés iparfejlődésnek közvetlenül a 48-as forradalmat megelőző állapotát ismerteti : ez az időszak az, amikor a magyar uralkodó osztály, a liberális nemesség még érdeklődött az ipari fejlődés iránt, mint általában az ország gazdasági felemelkedésének lehetőségei iránt. Fényes, ennek az időszaknak közgazdásza nem ismerte ugyan fel, hogy ezen falusi iparleírásokban a háziipar felbomlásának s a tőkés ipar fejlődésének különböző fokozatairól van szó, de ösztönösen rátapintott a lényegre : az ezen állapotban megmutatkozó magyar iparfejlődés ígéretére. (Hogy ez az ígéret nem, vagy csak részben valósult meg, annak nem valamiféle hibás háziipari fejlődés az oka, hanem 48 veresége s ebből folyólag Magyarország gyarmati helyzete.) így Fényes könyve az egyetlen lényeges forrásmunka, amely — az anyag kiértékelése, megfelelő csoportosítása és összefoglalása után — a magyarországi háziipar bomlásáról, a paraszti iparűzés kialakulásáról rendelkezésünkre áll. Fényes mellett megemlítjük még Erdélyi János, Kőváry László, Palugyaylmre stb. kisebb jelentőségű korabeli statisztikai leíró munkáit, melyeket az alábbiakban ugyancsak felhasználunk. Az iparfejlődést tekintve, túlnyomólag háziipari területnek csak azt mondhatjuk, ahol vagy kifejezetten ,, csak házi használatra" való termelés folyik, vagy pedig hiányzanak az árutermelés jellegzetességei : a piac, a mezőgazdasági munkától különvált ipari tevékenység vagy a pénzbevétel. így sorolhatjuk ide pl. Ugocsa megye nagy részét a XIX. század közepén, mivel a lakosság „főfoglalkozása földmívelós ós állattenyésztés,"továbbá „kézművességi iparra nézve jelene kevés a megyének".10 Ugyancsak főleg háziipari területnek tekintendő Turóc megye is, ahol „lent és kendert sokat termelnek, de vászonszövéssel csupán az asszonyok foglalkoznak s egyedül házi szükségletre". Továbbá : „mesteremberek a szükséghez képest kevesen vannak".11 Pozsega megyében sincs a mezőgazdaságon kívül más paraszti foglalkozás, a kézművesek száma jelentéktelen, „a kereskedelem lankadt".1 2 Somogy megyében „Len Csököly körül, kender házi szükségletre mindenütt" található.1 3 Hasonló a helyzet Dólbihar megye nagyobb részében. „Kereskedése a megyének lankadt, mert termékeire bent kevés a fogyasztó, máshova tengelyen szállítani pedig költséges. . ,"1 4 Szabolcsban a kézművesség mostanában kezd némi gyarapodást venni. Kereskedése nem felette élénk."1 5 Hasonló képet nyerünk Hont, Torna, Szatmár, Esztergom megyéről stb., ahol a falvak nagy többségében a háziipar szerepe a túlnyomó a lakosság iparcikkel való ellátásában. A háziiparnak nemcsak a parasztság öltözködésében és háztartása felszerelési cikkeiben — tehát a háziipar csaknem minden falusi házban jelenlevő termékeiben — 10 Fényes Elek: Magyarország leírása, Pesten, 1847. II. rész. 414. 1. 11 Uo. 171. 1. 11 Uo. 457. 1. 13 Uo. 63. I. 14 Uo. 386. 1. " Uo. 409. 1.
