Századok – 1956
KÖZLEMÉNYEK - Maller Sándor: Marx és Szemere 667
MARS ÉS SZEMERE 685 daraus zwei Artikel gemacht, werde sehn, ob sie sie nimmt.) Ich habe sie teils mündlich, teils schriftlich von Szemere erhalten. Szemere war hier vor ein paar Wochen."7 6 Csakhogy Szemerét nem nyugtatta meg a Marx-cikkek híre : ő maga akarta leleplezni Kossuthot. Kétségbe esett a gondolatra, hogy írását a francia lapok úgy sem közölnék ; a német és angol újságokban kellene hát valamit kezdeni, de tegyen már valamit Marx is! Ideges hangulatát kuszált kézírású levele is elárulja. le 6 Octobre [1859.] Mon cher, j'ai lu dans le Times du 4 Octobre une lettre de Mr K[ossuth], où il se vante d'avoir réussi à empêcher l'insurrection en Hfongrie]. Quelle impudence, quel mensonge, — il y a envoyées des milliers de proclamation. Cependant tout lui réussit. Dans le même Times il y a un article de la rédaction dont l'auteur ne sachant rien de ce que nous savons, il paraît presque approuver sa conduite. S'il en avait su quelque chose, il aurait écrit autrement. En tout cas, envoyez lui mon article, s'il ne veut pas le publier, il saura au moins le fait, et peut être il en fera usage. Ce n'est pas un libel, le Times dit bien d'autre chose, du reste il pourra en changer un peu la rédaction. Et j'ai confiance en la discrétion de ce journal. Peut-on en avoir dans la rédaction de Morn [ing] Advertiser ? Est-ce que Kfossuth] n'y a pas des amis ? Car il paraît, d'après la déclaration de Pulszky, que ce journal a maltraité K[ossuth ], donc si on peut compter sur leur discrétion, peut être on pourrait le leur donner aussi. Qи'еЫ ce qu'ils ont écrit sur cette question, qui a rendu P[ulszky] si furieux ? Je vous avoue qu'il m'attriste, que toutes les infamités, inconséquences politiques de cet homme passent ainsi inaperçues, impunies, même le Times ne parait en rien savoir. Et bientôt on n'en parlera plus, au moins personne n'y fera attention. Ici on ne peut rien dire, mais en Allemagne, et surtout en Angleterre, où on sait ce qu'il a dit sur N[apoléon] auquel il s'est associé si étrangement. Enfin, faites quelque chose pour le démasquer. Dire la vérité est toujours permis, même c'est un devoir. Vous savez que j'ai devant moi ma patrie, il y a là une partie, la classe intelligente, qui me demande de la servir . . . [olvashatatlan] ... et de ne laisser usurper le nom, de la Hongrie par celui que l'a perdue. Voilà pourquoi je suis si désireux de le démasquer. Je vous embrasse, votre dévoué A. Franck [1859.] okt. 6. Kedvesem, a Times okt. 4-i számában olvastam Kossuth úrnak egy levelét, azzal dicsekszik, hogy sikerült megakadályoznia a magyarországi felkelést. Milyen szemérmetlenség, milyen hazugság — hiszen a kiáltványok ezreit küldözgette Magyarországba ! De neki minden sikerül. A Times ugyanazon számában van a szerkesztőségnek is egy cikke, a cikk szerzője mitsem tudván mindarról, amit mi tudunk, valósággal helyeselni látszik Kossuth magatartását. Ha valamit is tudna róla, másképp írt volna. Küldje cl neki mindenesetre az én cikkemet, ha nem is akarja kiadni, legalább magát a tényt ismerni fogja, és esetleg felhasználja. Ez nem rágalom, a Times egészen más dolgokat is mond, különben is megváltoztathatják egy kicsit a cikk fogalmazását. Ennek az újságnak a titoktartásában megbízom. Vajon lehet-e bizalmam a Morning Advertiser szerkesztőségében? Nincsenek ott Kossuthnak barátai? Mert úgy látszik. Pulszky nyilatkozata szerint, hogy ez az újság csúnyán bánt Kossuthtal, tehát amennyiben titoktartásukra számítani lehet, talán nekik is odaadhatjuk a cikket. Ugyan mit írtak erről a kérdésről, hogy Pulszky ennyire dühöng miatta? Meg kell vallanom, nagyon elszomorít, hogy ennek az embernek minden hitványsága, minden politikai következetlensége ennyire észrevétlen, büntetlen marad, úgylátszik, még a Times sem tud erről semmit. Nemsokára majd nem is beszélnek róla, legalábbis senki sem fog rá felfigyelni. Itt semmit sem lehet megmondani, de Németországban és különösen Angliában, ahol mindenki tudja, miket mondott Napoleonról, akihez oly furcsa módon csatlakozott. Szóval csináljon valamit, hogy leleplezze. Az igazságot mindig meg lehet mondani, sőt, ez kötelesség. Ön tudja, hogy én mindig hazámat tartom szem előtt, van ott egy rész, a tanult osztály, ez azt kívánja tőlem, hogy .. . (olvashatatlan) . . . szolgáljam, és hogy ne engedjem Magyarország nevét bitorolni ama személy által, aki vesztét okozta. íme, ezért óhajtom oly nagyon leleplezni, ölelem önt, híve A. Franck Marx pontokba foglalt október 8-i válasza kimért hangú cáfolata Szemere október 6-i levelének. A Free Pressben ós a New York Tribuneben is megjelent az ígért leleplező cikk ; Marx az elsőt mellékeli, a másodikat ígéri, ha Szemere Párizsban nem tudna hozzá-" Levele Engelshez, 1859. szept. 28. Briefwechsel, II. 516. 1. 12»
