Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
AZ 1868-AS ALFÖLDI PABASZTÏIOZGALOM 647» A szegényparasztság mellett, vele egyidőben, a 30-as bizottságból kizárt középparasztság is szervezkedni kezdett, de ne m csak a tanács, hanem a szegényparasztság erősödő mozgalma ellen is. Gyűléseiken és kiáltványaikban a legelőfelosztás végrehajtása mellett az alkotmányosság betartását hangoztatták. A 30-as bizottmány e támadások s az Asztalos-mozgalom gyors terjedése és megerősödése miatt 1868 áprilisában lemondott, de újjáválasztását Bakos Ambrus főbíró irányításával gondosan előkészítették. Az új bizottságba a Falsovitzky ügyvéd vezetése alatt álló középparasztok közül is többet beválasztottak, ami számukra kétségtelenül nagy eredményt jelentett, ezzel azonban megoszlott, gyengült a tanács elleni harc ereje. A szegényparasztság az új legelőosztó bizottságból is kimaradt ugyan, de a 30-as bizottmány lemondásában saját küzdelmének eredményét látta, ezért az új bizottmánytól a legelőfelosztás végrehajtását várta. Amikor tehát az Asztalos-mozgalom 1868 áprilisára a legerősebbé és legkiterjedtebbé vált, Gubodyéknak sikerült elérni, hogy a nagykőrösi szegényparasztság bízott az új 30-as bizottságban és tőle legfőbb követelésének teljesítését remélte. Pár héttel később azonban már látta, hogy a polgármester ismét becsapta, s ezután teljes erejével a városi vezetőség ellen fordult. Szabó most még nagyobb energiával gyűjtötte maga köré a városi szegényparasztságot s még nyersebben támadta a tanács tagjait. Azt hangoztatta, hogy az „örökké hóna alatt hordott szekercével malomszögnek vagy cöveknek faragja meg őket". Azok rövidesen csak csoportosan mertek a piactérre menni.100 Április végétől a szegényparasztság Szabó János házánál tartotta gyűléseit. Itt a tanács elleni szervezettebb s hatékonyabb harc formájának vitájában többen a városháza összerombolását követelték, végül azonban Szabó javaslatát , a városi vezetőség elleni tüntetés megrendezését határozták el, s ennek időpontját május 10-ben állapították meg.101 Már május első napjaiban egy fekete zászlóra piros betűkkel varrták fel a „legelőbitorlók" neveit, majd az ún. Határozott Nyilatkozatot, amelyben a városi tanács legelővel, fával, borral kapcsolatos spekulációit részletezték. Végül Pótharasztja felosztására s a kétszínű városi vezetőség elleni támadásra hívták fel a városi szegénységet.102 A zászló közepére egy halálfőt tettek, amelyet még a kiegyezés előtt készítettek, azoknak az emlékére, akiket a demokratikus legelőfelosztás követelése miatt börtönbe zártak. A mozgalom vezetői, Szabó János és Farkas József, május 10-én, vasárnap reggel ezzel a zászlóval s fegyverrel indultak el a városházához. Szabó vallomása szerint a fegyvereket azért vitték, „hogy a zászlót, ha engedni nem akarják, erőszakkal is kitűzzük, hogy kint lógjanak azon nevek, kik a legelőfelosztást nem akarják".103 Már az úton is mintegy kétszázan csatlakoztak hozzájuk, s számuk a városházánál is növekedett. Dézsi István vallomása szerint sokan verestollas kalapban — a demokrata-kör jelvényével — s fegyverrel álltak a tüntetők sorába. A városházánál Szabó a zászlót a piacra néző erkélyre vitte, s a polgármester helyettesétől a nyomásosztást követelte.104 Ezután a mozgalom letörésére felkészült városi biztosok elvették a fegyvert Szabótól s Kecskemétre akarták vinni. Szabó elfogásának híre percek alatt 100 M. U. 1868. máj. 14. 101 Pest megye Levéltára (P. M. L.) Fenyítő ír. 1868. 121. sz. 102 Uo. 103 Uo. 101 M. U. 1868. máj. 14.
