Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
648 PÖLÖSKEI FEBENC • bejárta a várost, s a szegényparasztok csoportosan jöttek kiszabadítására. Göbölyös biztos be akarta zárni a városháza udvarának kapuit, de a már bent levő többszáz ember megakadályozta ezt. Kovács István azt kiáltotta a biztosnak : „Nem jó lesz becsukni a városháza ajtaját, mert ez a ház mindnyájunké."105 A megnövekedett néptömeg pedig — a szolgabírói jegyzőkönyv szerint „leginkább olyan csőcselék betyárság" -— kiszabadította Szabót, aki ezután beszélt a néphez, s az elöljáróságtól követelte a zászló és fegyver kiadását, amit a tanács az egybegyűlt szegényparasztság egységes és határozott követelésére teljesített is. Közben azonban hozzákezdtek már a mozgalom elfojtásához. Gubody Gedeon helyettes polgármester a papokhoz ment, s arra kérte őket, „hogy jelennének meg rögtön a városház erkélyén s vetnők közbe a nép csillapítására erkölcsi befolyásukat, mert nagy baj van, és nincs elegendő fizikai erő".106 Filó Lajos erre azonnal a nép közé ment és csendre, valamint a törvényes út betartására hívta fel a szegényparasztságot. Filó vallomása is azt bizonyítja, hogy a májusi mozgalomban csak a nagykőrösi és a környéki puszták földtelen lakossága vett részt. A már annyiszor becsapott szegényparasztságban azonban a városi vezetőség s Filó ígéretei nem enyhítették, sőt erősítették a tanács elleni gyűlöletet. „Ne hallgassatok a kutyákra, tik vagytok azon gazemberek, kik feltoltátok magatokat, halál reátok" -— mondotta Szabó, amire az egybegyűltek ezekkel a szavakkal válaszoltak : „No most már fegyverrel ! Ki a zászlót t"107 De amíg Filó és Sántha beszéde az agrárproletariátus harckészségét erősítette, addig azok a kisparasztok, akik az újonnan alakult 30-as bizottságból is kimaradtak, s idáig követelték a nyomásosztást, most, félve attól, hogy Szabóékkal közös, radikális fellépésük örökre elvágja a tanáccsal és a 30-as bizottsággal való kapcsolatuk lehetőségét is, oszladozni kezdtek. Az iparosok, kereskedők, akiknek anyagi fejlődését gátolta a kiegyezés adott formája, a városi elöljáróság feudális színezetű, de a kapitalista fejlődésbe is bekapcsolódó szervezeti rendszere, s akik éppen emiatt kezdetben támogatták a mozgalmat, most cserben hagyták azt.108 A polgármester ezután tanácsülést hívott össze s itt dolgozták ki a mozgalom letörésének részletes tervét. A tanácsülés 4 tagú „Közbátorsági bizottságot" választott, amely mindjárt megkezdte az ún. „őrség" toborzását, ugyanakkor katonaságot kért Kecskemétről.109 „Jelen körülmények között -—• mondja a közgyűlési jegyzőkönyv — a fölzavart béke s nyugalom helyreállítása, úgy a városi köz-, és magánvagyonosok megóvása, mint a személybátorság biztosítása egyedül sorkatonaság közbejötte által eszközölhető . . . miután a városbani rend s nyugalom az egyes vagyontalan megrovott emberektől illetéktelenül birtokolt fegyverek által veszélyeztetik."110 A katonaság délután érkezett a városba s néhány óra alatt a megszervezett őrség segítségével felszámolta a csoportosulásokat, összeszedte a fegyvereket, s 44 embert letartóztatott, akik közül a kecskeméti bíróság 23-at a mozgalomban betöltött vezető szerepe miatt három hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetésre ítélt.111 105 P. M. L. Fenyítő ír. 1868. 121. sz. 106 Uo. 107 M. U. 1868. máj. 14. 108 P. M. L. Fenyítő ir. 1868. 121. sz. 109 A Népszava, 1868. máj. 31. 110 K. Á. L. Nagyk. Közgy. jkv. 1868. máj. 12. (Rendkívüli közgy.) "i P. M. L. Fenyítő ír. 1868. 121. sz.
