Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
646 PÖLÖSKEI FERENC megyei tisztviselőségnek szinte Deák-párti részét pecsovicsnak, hazaárulónak nyíltan hirdetik a nép legalsó osztálya között".9 8 A szegedi, vásárhelyi s később a nagykőrösi események is azt mutatják, hogy az Asztalos-mozgalom kiterjedésével, a társadalmi kérdések előtérbejutásával párhuzamosan egyre inkább a földnélküli parasztság demokratikus és függetlenségi mozgalmává vált. Amíg Kecskeméten és Félegyházán különösen a demokrata-köri mozgalom megindulása idején nagy számban részt vettek benne kisebb birtokosok, értelmiségiek, iparosok is, addig Vásárhelyen a kiegyezéssel elégedetlen iparosokat tömörítő Iparegylet a mozgalom ellen fordult.99 Az alispán jelentése szerint a proklamációk terjesztői s a demokrata-kör szervezői „többnyire vagyontalanok". A hódmezővásárhelyi parasztmozgalmat 1868 április közepén a katonaság és a városi vezetőség nyomta el. Az Asztalos-mozgalom utolsó állomása Nagykőrös volt, ahol a szegényparasztságnak a legelő felosztásáért folytatott harca 1868. május 10-én érte el csúcspontját. 1867-ben a tisztújítás eredményeképpen Gubody Sándor szélsőbaloldali képviselő lett a város polgármestere, akinek sikerült a legelőfelosztás ígéretével és kiegyezésellenes jelszavakkal a parasztság zömét maga mögé állítani, s ezzel egyideig meggátolni a parasztmozgalom kibontakozását. így az ötvenes években kezdődő és a hatvanas évek közepén közben fellendülő legelőfelosztásért folyó paraszti harc az Asztalos-mozgalom megindulásáig Gubody irányítása alatt állt. 1867 tavaszán Szabó János, akiről az 1866-os parasztmozgalmak tárgyalásánál már volt szó, „Éljen Gubody Sándor" felírású zászlót hordozott a városban, s Szabóval együtt a szegényparasztság is támogatta Gubodyt. Gubody megválasztása után azonban fokozatosan visszavonta azokat a korábbi ígéreteit, amelyekkel e rétegeket megnyerte. Az 1867. évi szeptember 15-i népgyűlésen hangoztatta ugyan a 48-as törvények visszaállításának szükségességét, de a parasztságtól türelmet s a törvényes rend megtartását kérte, amivel az volt a célja, hogy a Szélsőbal közjogi programját felhasználja a szegényparasztság társadalmi követeléseinek tompítására. A legelőfelosztást követelő szegényparasztok egyelőre még bíztak a polgármesterben s a legelőfelosztási előmunkálatokat végző 30-as bizottságban. Ezt bizonyítja többek között az, hogy 1868 februárjában a kecskeméti demokrata kör alakuló gyűléséről visszautazó Madarász Józsefet s a pesti demokrata kör tagjait Szabó, a szegényparasztság vezetője és Gubody polgármester még együtt köszöntötte. Gubody és a szegényparasztság ellentétei azonban különösen • 1868 februárjától elmélyültek, mert a nagykőrösi szegényparasztok közül — eddigi tapasztalataik, a szomszédos kecskeméti demokrata-kör és Asztalos János tevékenysége, kiáltványainak hatása következtében — egyre többen meglátták a Szélsőbalhoz tartozó tanács igazi arcát. Ezek a szegényparasztok a legelőfelosztás demokratikus végrehajtásáért folyó mozgalom félrecsúszásáért elsősorban Szabót hibáztatták. A szegényparasztság jelentős része 1868 márciusára már szembefordult a polgármesterrel s rövidesen Szabó is belátta, hogy a városi vezetőség félrevezette őket, ezért a tanács elleni harc élére állt. Márciustól népgyűléseket tartott már a piacon, s a 30-as bizottmány elleni határozottabb fellépést követelte. „Ha botra nem kapunk, nem lesz felosztás" — hirdette Szabó. 98 Uo. 99 Uo.
