Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
628 PÖLÖSKEI FERENC kozók tőkefelhalmozása mellett a velük azonos, vagy legalábbis szoros kapcsolatban álló, közföldeket kezelő vagyonos városi vezetőrétegek gazdagodását is. Szegeden a vállalkozók 3 forint 50 krajcárt kaptak köbölönként a tiszaszabályozási munkáknál s a munkásoknak ebből csak 95 krajcárt adtak.38 Az inségi bizottmányok működése tehát lényegében nem j avított a parasztság helyzetén, sőt több ponton a parasztság további bomlásának előfeltételeit teremtette meg'. Ugyanakkor a kiegyezést létrehozó magyar és osztrák uralkodó köröknek az inségi bizottmányok létrehozásával és különböző üres Ígéreteikkel sikerült elérniök, hogy a hódmezővásárhelyi parasztmozgalom után, 1867 végéig nem bontakoztak ki az Alföldön sem nagyobbméretű parasztmozgalmak. Sikerülhetett ez azért is, mert egyelőre még az abszolutizmus idején meghonosodott módszereket alkalmazták a népmozgalmajskal szemben, továbbá az is magyarázza a jelzett időszakban a parasztmozgalmak hiányát, hogy egyelőre nem volt az országban olyan politikai erő, amely harcba tudta volna vinni a parasztság tömegeit. Az uralkodó osztályok már az előzőkben ismertetett időszakban — amikor elsősorban a kiegyezésellenes paraszti harc elsimítása érdekében létrehozták az inségi bizottmányokat — átmenetileg felfüggesztették az adóvégrehajtásokat, elengedtek bizonyos mennyiségű, úgy sem kifizethető adóhátralékokat, s a kiegyezés utáni időszakra a parasztság életének javítását ígérték — előkészítették a parasztság nagyobb méretű és szervezettebb formájú kifosztásának útját. A pénzügyi szerveket „személyes felelősségre" kötelezték az adók behajtásánál, s azt követelték tőlük, hogy aratás után a kiegyezést megelőző időszakban felgyülemlett adóhátralékokat is hajtsák be. A pénzügyminiszter a pénzügyi felügyelőségekhez 1867. május 10-én kiadott körrendeletében írta : „Az egyenes és közvetett adók behajtásában a lehető legnagyobb erélyt fejtsék ki, és a közelgő termés eredményeit arra használják fel, hogy az igen felszaporodott hátralékok a lehető legcsekélyebb mennyiségre szállíttassanak le."39 A parasztság szervezett kifosztását biztosították az 1867 tavaszán választással létrehozott új tanácsok, városi vezetőségek, amelyek az alföldi városokban a kiegyezési rendszer pilléreivé váltak. Itt térünk ki az 1867-es tisztújítások anyagai alapján a tanácsok belső szervezetére, mert az 1868-as alföldi parasztmozgalom egyik jellemző sajátossága az 1867-ben megválasztott városi vezetőségek elleni harc volt. A tisztújításokra 1867 tavaszán, a kormány megalakulása után került sor. Előkészítésüket még a Schmerling által kinevezett elöljáróságok végezték az 1848. 23. tc. 11. §-a alapján. A kiegyezés utáni időszakban az összlakosság és a választójoggal rendelkezők számának összehasonlítása fényt vet a városok belső politikai életére, a gazdagparasztok politikai monopolhelyzetére s a paraszti felbomlás előrehaladottságára is. Szeged 74 000 lakosából pl. csak 2445-nek volt választójoga,40 de hasonló arányokkal találkozunk a többi városokban is. Kecskeméten a választójogból teljesen kizárták a „hűtlenség", „csempészkedés" vádja alatt állókat, továbbá azokat, akik gazdai hatalom alá tartoztak, s akiknek földjük vagy házuk értéke nem érte el az 1000 forintot. Mivel a föld értéke holdanként 50 forint körül mozgott, csak a 15—20 holdon felüli parasztoknak volt Reizner J.: i. m. 246. 1. 39 O. L. BM. ein. 1868 — XI - 1905. 40 Sz. Á. L. Közgy. Ir. 1867. ápr. 16. 3755.
