Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
AZ 1868-AS ALFÖLDI PABASZTÏIOZGALOM 629» választójoguk, ha az előző kizáró tényezők valamelyike ezt nem akadályozta meg. Választójoggal rendelkeztek még a kereskedők, gyárosok s a kézművesek, hogyha 1 év óta a városban éltek és saját műhellyel, kereskedési teleppel rendelkeztek, s legalább egy segédet foglalkoztattak. A választók és választhatók közé tartozott az értelmiség felső rétege is, azok a tudósok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akik legalább 80 forint házbért fizettek és 600 forint keresetet ki tudtak mutatni.41 Ebből az értelmiségi körből választották meg a városi orvost, mérnököt, ügyészt, tanácsosokat, akik a városi tanács érdekeinek védelmezői, panamáinak részesei, ugyanakkor takargatói is voltak. Az alföldi városok többségében Deák párti képviselőtestületet és tanácsot választottak, de a választási harc Szegeden a Tisza-párt híveinek biztosított többséget, Nagykőrösön pedig a Szélsőbalhoz tartozó Gubody Sándor lett a polgármester. Ezek a kivételes jelenségek azt mutatják, hogy a lakosságnak még az a kis töredéke sem volt egységesen a kiegyezés híve, amely választójoggal rendelkezett. Az említett városokban a megválasztott Balközép és Szélsőbalhoz tartozó vezetőrétegek azután kacérkodtak a néptömegek kiegyezésellenes törekvéseivel, és egy ideig maguk mögé tudták állítani Szeged és Nagykőrös szegényparasztságát, s ezzel tompították illetve elodázták a kiegyezésellenes népi mozgalom megerősödését . A választások után mindenütt pontosan meghatározták a tanácson belül az egyes tisztségek feladatkörét. A közigazgatási osztály vezetője a nagy felügyeleti jogokkal bíró polgármester volt. A mellette dolgozó tanácsnokok kezelték a város vagyonát, ők ellenőrizték a pénztárt és az adóügyet. Kecskeméten az egyik tanácsnok volt a gazdászati bizottmány elnöke is, míg egy másik tanácsnok a törlesztési bizottmány élén állt, s az egyes lakosoknak bérbe kiadott pusztai földek után járó összegek behajtásáról gondoskodott. A törvénykezési osztály vezetője a főbíró volt, aki a polgári és fenyítőtörvényszéket vezette, s feladata a város vagyonának épségben tartása, valamint a közrend biztosítása volt. Lényegében tehát a főbíró, a polgármester, s a melléje rendelt tanácsnokok irányították a városok gazdasági és politikai életét. A megválasztott elöljáróságok s a kiépített tanácsi apparátusok azután hozzáfogtak a kiegyezési rendszer gazdasági és politikai megszilárdításához. A kormány a városokat több évig sújtó katonai adóvégrehajtás helyett az 1867. évi jobb termés után gyorsan új eszközt talált a több évi adóhátralékok, törlesztési összegek behajtására. Ez a modern kapitalista eszköz az árverés volt, amely gyorsan általánossá vált és végigvonult a dualista és a Horthykorszakon is. A magyar kormány már a tisztújításokat követő időszakban felszólította a megalakult városi vezetőségeket, hogy nyújtsanak segédkezet a közvetlen és közvetett adók, valamint egyéb állami jövedelmek beszedésénél. A pénzügyminiszter 1867. május 23-án kiadott rendelete írja : „Magyarország törvényhatóságai a közelmúlt napokban rendezték alkotmányos úton hatósági szervezetüket, választás útján töltötték be a hivatalokat. Ennél fogva a minisztérium a kormányzat nehéz feladatai teljesítésénél, az alkotmányos hatóságok őszinte és erélyes közreműködésére számolhat, ami jelenleg annyival inkább szükséges, miután az átalakulás nehézségei még számosak... s ezen nehézségek, a pénzügynél a legnevezetesebbek."42 Különböző adónemek bevezetésével s az eddigiek egy részének módosításával elsősorban a népi 41 K. Á. L. Kecsk. Közgy. jkv. 1867. ápr. 16. 10. sz. 42 Sz. Á. L. Közgy. Ir. 1868. máj. 26. 2918. sz.
