Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom 617
mította az önálló Magyarországot követelő szegedi szegényparasztság hangját is. De a kiegyezés után az 1866-ban megszerveződött szegedi és a hozzátartozó tanyák szegényparaiztsága csatasorba állt azoknak a demokratikus és függetlenségi céloknak a inegvalósításáért, amelyeket a kiegyezést követő alföldi parasztmozgalom zászlajára írt. A kiskunfélegyházi „pasztakereső mozgalom" a kiegyezés előtti időszakban szintén 1866-ban érjte el tetőfokát. Benne elsősorban azok az elszegényedett redemptusok szervezkedtek, akik belső telkeiket részben vagy egészben elvesztették, de a redemptió arányában, az általában változatlanul megmaradt korábbi legelőhasználatuknak megfelelően követelték a város nagykiterjedésű pusztáinak felosztását. ÍA mozgalom fejlődésének első nagyobb állomását a tízezer holdas Ferencszállás puszta fel ,-táisa jelzi, amelyre 1854-ben került sor. A városi tanács azonban nemcsak a ím ait elvesztett szegényparasztokat szorí-Potta ki a legelőhasználat jogából, hanem a legelőosztást arra is igyekezett felhasználni, hogy a kisebb birtokosok rovására saját gazdasági erejét növelje. Ez adta meg annak a lehetőségét, hogy az ún. pusztakereső párt a szegényparasztság különböző rétegeit tömörítse maga körül. 1854 után nőtt a tanács elleni perben résztvevők száma s a per tárgya is kibővült. Ferencszállás újrafelosztásának és a többi pusi.ták, elsősorban Csólyos felosztásának követelése mellett az elöljáróság és a Gazdászati Bizottmány sikkasztásainak, csalásainak leleplezése is állandóan szélesítette a tanács ellen küzdők táborát. Itt erre vonatkozólag csak ei_ry példát hozunk, de ebből is meglátható a tanácsban megszerveződött város i vezetőréteg korrupciójának mérete, aminek napfényre jutása kiélezte az ellentéteket a tanács és a közbirtokosság alsó rétege között, s ami elősegítette azt, hogy ez utóbbi réteg is csatlakozzék a pusztakereső párthoz. Még 1848 ban a közbirtokosság két kisebb pusztát vett azzal a feltétellel, hogy a törlesztést a közjövedelmekből fedezik. Ezt 1861-ig meg is tették, de a tanács ezután a közbirtokosság tagjaitól kérte a törlesztési összegeket, ugyanakkor megtagadta az elszámolási iratok ellenőrzését. Csernák László azonban a levéltárban kinyomozta, hogy a két puszta vételára nem 700 000 Ft. volt, ahogyan ezt a tanács annakidején bejelentette, s amelynek törlesztési összegeit most már nemcsak a közjövedelmekből, hanem a közbirtokosság egyes tagjaitól külön is szedni akarta, hanem csak 473 000 Ft.20 A városi tanács nyilvánosságra «került panamáinak hatására olyan erőssé vált a tanács elleni mozgalom, hogy 1862 végén megengedték Csernáknak, hogy részt vegyen a birtokossági számadásokban.21 A Helytartótanács pedig Hrabovszky Zsigmond tanácsost küldte a sikkasztás megvizsgálására, akinek sikerült a félegyházi szegényparasztság bizalmába férkőznie. Hrabovszky, bár semmit sem tett a tanács ellen, kijelentette, hogy a panasz alapos, és távozása után egy megbízottja továbbra is levelezett a pusztakeresőkkel.2 2 1865-ben a félegyházi pusztakeresők küldöttség útján kérték fel Hrabovszkyt képviselőjelöltjüknek. Azt várták tőle, hogy „a ferencszállási pusztát elosztja köztük és az urakat mind lecsukatja".2 3 A mozgalom vezetői felhívásokat adtak ki, amelyekben új elöljáróság választásának 20 O. L. Vht. Ein. 1866. - Ш - H - 5. 21 К. Á. L. Kiskf. Tgy. jkv. 1863. febr. 18. 46. sz. 22 O. L. Vht. ein. 186è. — III - H - 5. 23 O. L. Vht. ein. 1866 - IVa - 1429.
