Századok – 1956

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején 591

MEZŐGAZDASI.01 ÁRUTERMELÉS ÉS A PARASZTSÁG HELYZETE 603 mek példája mutatta meg a személyi függés értelmetlenségét is, mert a bérmunka jobb minősége beigazolta, hogy a gazdasági függés alkalmasabb eszköz jobb, termelékenyebb munka kikényszerítésére, mint a személyi, amelynek létezése csak gátolja a gazdasági kényszer korlátlan érvényesülését. Az önálló parasztgazdaság létezése Poroszországban akkor vált fölöslegessé, amikor általánossá vált a saját felszerelés, földesúri technika és túlnyomóvá, ill. kizárólagossá bérmunkások alkalmazása. Magyarországon a gyarmati függés miatt a fejlődés eddig nem jutott el, mert a tőkehiány, a hitelszerzési nehézségek miatt ä bérmunka alkalmazása üzemeink többségében nem jutott túlsúlyra. Nálunk jóval több munkaerő kínálkozott eladásra, mint amennyit a földesurak meg tudtak venni, és így nem volt szükséges a parasztgazdaságok önállóságának teljes felszámolása, hogy elegendő bérmunkás álljon rendelkezésre. Ellenkezőleg, a tőkehiány miatt a földesurak érdeke volt bizonyos mennyiségű parasztgazdaság bizonyos fokú önállóságának fenntartása, hogy úrbéres vagy juttatott földes robot útján ingyen munkaerőellátását biztosíthassa. A feudális birtoküzemek nagyarányú munkaerőigénye — kelet-európai fejlődésünknek ez a sajátossága — iparunk munkaerőellátásának és ezzel iparfejlődésünknek egyik feudális gátja volt. Az új termelőerők kibékíthetetlen ellentmondásba kerültek a régi termelési viszonyokkal. A magyarországi mezőgazdaság 1848 köszöbére eljutott oda, ahol a poroszországi mezőgazdaság a XVIII. század, végén tartott. A továbbfejlődéshez elengedhetetlenül szükséges volt a feudalizmus rendszerének, a jobbágy viszonyoknak a megszüntetése. Poroszországban már csak a jobbágyfelszabadítás hiányzott ahhoz, hogy a robotra alapozott mezőgazdasági nagyüzem elérkezvén a tőkés gazdaság előtti fejlődésének utolsó fokára, polgári junkergazdasággá változzék. Ez egyúttal a birtoküzemek általános átalakulását jelentette volna, hiszen a XVIII. század végén a porosz nagybirtokok úgyszólván kivétel nélkül kizárólag bérmunkásokkal dolgoztak. Magyarországon a gyarmati függés miatt eddig a fokig csak az üzemek kisebbsége érkezett el. Még a hozzájuk, fejlődésben legközelebb állók is túlnyomórészt roboterőt használtak fel, a többség pedig csak robotot. A vázolt viszonyok miatt azonban a tőkés termelésre való általános áttérés volt szükséges, aminek a gyarmati függés útját állta. Ennek következtében fejlődésünk a poroszországinál elmaradottabb, egyenetlenebb volt. Viszont éppen elmaradottságából következett, hogy a termelőerők és a termelési viszonyok ellentmondása nálunk sokkal élesebb, a feudalizmus válsága sokkal mélyebb volt, mint Poroszországban. A helyzet sokkal feszültebb, forradalomra érettebb volt, mint ott a XVIII. század végén. Mindez szükségszerűvé tette a feudalizmus és vele együtt a polgári átalakulás feltételeként a gyarmati függés felszámolását is. 2. A parasztság árutermelése A francia háborús konjunktúra alatt az árutermelés a jobbágyság egyes rétegeinek körében is fellendült, s ez a folyamat a 20-as évek végétől kezdődően még erősödött. Az 1828-as országos összeírásban a megyeszékhelyeken kívül meglehetősen nagyszámú, olyan kisebb helység található, amely kereskedelmi központ szerepét játszotta, ahol több, magasabb jövedelmi osztályba sorolt, 7 Századok