Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus válságának elmélyülése idején 591
MEZŐGAZDASI.01 ÁRUTERMELÉS ÉS A PARASZTSÁG HELYZETE 601 szeszt főzni. Ez nagyot lendített a burgonyatermelésen, amely az 1830-as évektől kezdve terjedt el az uradalmakon. Az 1824. évi vámleszállítás után fokozott mértékben megindult dohánykivitel számos nagybirtokost ösztönzött dohánytermelésre. A hadsereg es a fejlődő városi élet világítási szükségletei olajos növények termelésére és olajütők létesítésére buzdítottak (pl. Ercsiben). A legfejlettebb típusú üzemekben a munka zömét már bérmunkaerő végezte el. Nemcsak azért,' mert a röbötmunka nem volt alkalmas korszerű mezőgazdaság folytatására, hanem azért is, mert a rendkívül munkaigényes új művelési módszerek, új növényfélék bevezetése, istállózö állattartás stb. mennyiségileg is sokkal több munkaerőt igényelt, mint amennyi a jobbágyból kikényszeríthető volt. A keszthelyi Festetics uradalomban pl. 1795 és 1848 között 67%-kai növelték a gyalognapszámos, foglalkoztatott úrbéres roboterő mennyiségét. A majorsági munkaerő felhasználása 388%-kal nőtt meg. Mindez kevésnek bizonyult. Szükséges volt a cselédek munkaerőfelhasználásának 228%-os, az időszaki munkákra alkalmazott bérmunkások gyalognapszámának 308%-os emelése is. Ennek eredményeképpen 1795—1848 között az uradalom munkaerő felhasználásában a tőkés jellegű cseléd- és időszaki munkaerő részaránya 43,65%-ról 54,02%-ra emelkedett, az úrbéres és majorsági munkaerőé 56,35%-ról 45,98%-ra esett vissza. Hasonló fejlődés volt észlelhető Alesúton és a többi legfejlettebb típusba tartozó üzemben is. A roboterőt leginkább csak fuvarozásra, favágásra és egyéb külső munkákra (pl. csatornaásás, töltéskészítés stb.) használták fel. A fontosabb, korszerű eszközök kezelését igénylő munkákat cselédek végezték. Egyes uradalmak (pl. Keszthely, Alcsút) iskolát is tartottak fenn, ahol a cselédek gyermekei elsajátították a szükséges minimális alapismereteket, amelyek birtokában alkalmasakká váltak a korszerű agrotechnikai eljárások alkalmazására, eszközök kezelésére. Figyelemreméltó azonban, hogy még ezekben a legfejlettebb üzemekben is túlnyomórészt kézi munkaerőt használtak fel, míg a gépek részesedése a termelés egészében kisebb volt. A termelésnek ez a foka a mezőgazdaságban megfelelt az ipari termelés manufaklurakorszakárír jellemző színvonaÍnak7'A~~cselédek, időszaki mu nkaso k bérüket, részben term eszetben (földhasználat, állattartás, termények), részben készpénzben kapták. (A keszthelyi uradalom cselédjei pl. bérük 56%-at kapták természetben7)~A munkaerő felhasználás arányainak vizsgálata éles fénnyel világít rá a tőkés fejlődés útját álló gyarmati korlátokra is. Az a körülmény ugyanis, hogy 1795—1848 között a keszthelyi uradalomban a majorsági munkaerő felhasználása nőtt meg a legnagyobb arányban, csakis a tőkefelhalmozás nehézségeivel, kellő pénzvagyon hiányával magyarázható. Éppúgy az is, hogy nálunk pl. a keletnémetországi uradalmaktól eltérően nem volt olyan üzem, amely kizárólag bérmunkaerővel dolgozott volna. Hasonlóképpen a pénzvagyon hiányával és a feudalizmusnak ezzel összefüggő konzerválódásával magyarázható az is, hogy a cselédek, időszaki munkások bérének nagyobb részét a természetbeni juttatás tette ki, valamint az a már ismert jelenség is, hogy az uradalmak szerszám-, eszköz"szükségletének legnagyobb részét házilag állították elő. Még erőteljesebben észlelhető — láttuk — a majorsági munkaerőfelhasználás előnyomulása a kizárólag vagy túlnyomórészt roboterővel árut termelő nagy-és legnagyobb középbirtokon. Ugyanakkor azonban a bérmunkás kategória túlsúlya a legfejlettebb üzemekben megmutatta, hogy a gazdasági fejlődés objektív törvénye minden akadályon át utat tört, és rászorította a birtokosokat
