Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556
A HTSZITIZMRS ÉS A MAGTAB NÉP 559 egyházmegyében, Simon pécsegyházmegyei főesperes pedig ki is közösítette az inkvizítort, úgy hogy Zsigmond (1437), majd Albert király, a királyné és az esztergomi érsek (1438) voltak kénytelenek beavatkozni érdekében. Erre a pécsi püspök engedelmességre utasította papságát, s külön is az újlakiakat.116 Az inkvizíciót ugyanis a Délvidék több pontján igen aktív ellenállás fogadta. A kalocsai és titeli káptalannak és a szerémi püspöknek a pápához intézett levele szerint az inkvizítor az ország sok részén a legnagyobb testi és életveszedelembe került útján. A Szerémségben megtagadták az inkvizítor hatáskörének elismerését és megakadályozták útját. Újlak helységből kiűzték Marcliiai Jakabot. Hogy ilyen akadályok ne tornyosuljanak többé elébe, 1438 végén a pápa elrendelte, hogy az inkvizítort semmiféle egyházi hatóság ki ne közösítse. De hasztalan. 1439-ben Szerem és Valkó megyékben újra fellángolt az ellenállás. Az inkvizítor halálra szánt foglyait fegyveresen szabadították ki, mint Kamoncon történt. Itt Magyar Bálint szabó kivont karddal kergette az utcán a bírót, akinek három visszaeső eretneket adtak át ítéletvégrehajtás céljából. Az eretnekeket már karóhoz kötötték, mikor Bálint szabó a bíróra támadt, s hívta a népet : „Jöjjetek velem, öljük meg a bírót, nyomban!" Az eretnekeket megszabadította. Sokadmagával a bírót annak házáig kergette, feltörték a börtönt, ahol bilincsekben volt Bálint belcsényi plébános, az inkvizítor által elfogatott eretnek. Bálint papot is kiszabadították. A fegyveres akció vezetőit az inkvizítor perbefogta, de ismét Albert királytól kellett kérnie segítséget, mivel Bálint szabó mellett a kalocsai egyházmegye egyes papjai is felléptek.117 Az inkvizíció azonban a Délvidéken meg tudta akadályozni, hogy a népi mozgalom fegyveres felkeléssé fejlődjék. De a kamonci Tamás és Bálint „diákok" (literati, cleríci ; tehát semmiképpen sem szerzetesek) emigrációját és további bibliafordító tevékenységét nem akadályozhatta meg. A bibliafordítás elemzése kétségtelenné tette, hogy Tamás és Bálint patarénból fejlődött huszitává.118 Az obszerváns ferencesek krónikája szerint ez a két kamonci menekülő férfiakkal és nőkkel éjjel távozott el Moldvába, s ott az ó- és újtestamentumot magyar nyelvre (in Hungaricum idioma) eretnek szellemben átültették. A krónika szavaival ellentétben feltételezzük, hogy az Apor- és a Müncheni-kódexben levő fordítást már a Délvidékről magukkal vitték a menekülők. A huszita emigráció egyébként nem szorítkozott a Délvidékre. A Müncheni-kódex leírását 1466-ban világi ember, Németi György, Hensel Imre fia fejezte be. Henselt sokáig erdélyi szásznak tartották, oklevelesen azonban Egerből mutatható ki (1409. augusztus 1. : Egri Hensel Imre — Emericus dictus Hensel de Agría).119 116 Fejér, XI. 66. sz. ; Waddingus : Annales Minorum Tom. XI. 4 — 5, 5 — 6, 36 — 37. 1.; Fermendzin: Acta Bosnae 766, 768. sz. ; Henry Charles Lea: Geschichte der Inquisition im Mittelalter, II. Bonn, 1909, 619 — 620. 1. 117 Fejér, X. 7. 462. sz., XI. 139. sz. ; Waddingus: Annales Minorum Tom. X. 271. 1. és Tom. XI. 10—11, 37, 78. 1. ; Fermendzin: Acta Bosnae 763, 764, 784, 786, 788, 791. sz. ; Karácsonyi : A moldvai csángók . . . Századok, 1914, 553 — 554. 1. ; Tóth-Szabó: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon, 159, 163. 1. 118 Kardos Tibor: Huszita biblia, 140—141. 1. 119 Hunfalvy: A magyar huszitákról, Budapesti Szemle 45. k., 461, 470. 1. ; Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon, 162. 1. ; É. Barta: L' Université Charles de Prague et la Hongrie. RHC, 1948, 225. 1. ; Kárffy : A Csicsery család levéltára. Tört. Tár, 1901, 61. 1.; Dl. 31370.
