Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556
560 SZÉKELI" GYÖRGY A biblia magyar nyelvre fordítása nem áll teljesen előzmények nélkül. Jacopo Passavanti XIV. századi firenzei domonkosrendi író utal egy magyar bibliarészlet-fordításra. Ekkor azonban a magyar fordítás homályos nyelvéről (scuro linguaggio) van szó. Tehát hatalmas tudományos és irodalmi teljesítmény volt a világos, a nép számára is érthető új szöveg megalkotása, főleg pedig antifeudális állásfoglalás, harcra hívó tett. A munka eretneksége ugyanis nem pusztán egyes kifejezések önálló értelmezésében nyilvánult meg, amire maga a ferences krónika is utal (pl. „Spiritus Sanctus" = „szent szellet" ; a fordító következetesen megkülönböztette patarén felfogás szerint az anima és spiritus szavakat). De maga a biblia fordításának ténye is eretnekség volt. Egy XIV. századvégi egyházi irat, előírván, hogy miket kell az inkvizíciós eljárás során a gyanúsított személytől megkérdezni, világosan utal erre : „Si habet, vei habuit libros hereticorum et specialiter si ewangelia vei epistolas, psalmos vei oraciones aliquas in wlgari secundum morém Valdensium". A XV. századeleji „Regida Waldensium" is az egyszerű emberek anyanyelvű bibliaolvasását emeli ki : „Item pro maiori parte sunt illuminati et ydyote, seripturam in theutunico discentes et in corde retinentes." Az első helyen idézett adat a magyar huszita bibliafordítást illetően is válaszol e fordítás antifeudális jellegét tagadó Gálos Rezső azon érvére, hogy a részfordítások nem a nép kezébe adni akart biblia részei, hanem liturgikus jellegű katolikus könyvek, hogy az evangeliarium fordítása apácák és szerzetbe lépők számára készült. A fentiekből is világos, hogy az eretnekek nem teljes, hanem válogatott részek fordítására törekedtek, s huszita bibliafordításunk két fontos része, éppen az evangélium- és zsoltárfordítás a valdenseknél is fontos funkciót töltött be. A huszita felkelők számára a biblia „a szenvedélyes megmozdulás egyetlen forrása és törvénye", állapította meg Kardos Tibor 1941-ben. Hogyan lehetett azzá? Engels klasszikus fogalmazása szerint „a kor feudalizált kereszténységével az első évszázadok szerény kereszténységét állította szembe, a bomladozó feudális társadalom elé olyan társadalom képét tárta, amely mitsem tudott a hűbériség sokrétű, mesterkélt hierarchiájáról". Az egyház viszont érthetően tilalmazta a biblia lefordítását a nép nyelvére. Annál nagyobb bátorítást kaptak bibliafordítóink veszélyes és nehéz munkájukhoz a cseh huszitáktól. A huszita forradalmi mozgalomban a bibliai idézetek és a múltra utaló közösségi formák a társadalmi haladás szükségképi köntösét jelentették.12 0 A népi nyelv általános használata lebegett már Hus János magister előtt, olyannyira, hogy példálózásaiban is egyaránt fordította a latint csehre és 120 Passavanti megállapítására Kardos Tibor: Huszita biblia, 170. 1. és Mezey László: Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpád-kor végén. Bpest, 1955, 91 — 92. 1. — Egyéni teljesítménynek tekinthetjük a magyar bibliafordítást az előzmények ellenére, sokkal inkább mint a korabeli cseh bibliafordítást. A cseheknél ugyanis a régibb és újabb részfordításokból 1400 körül előbb egy mechanikus fordításösszeállítás keletkezett, s ebből alkották, a különböző részek visszásságait kiegyenlítve, az egész fordítást kijavítva, a bibliafordítás második szerkesztését. Az 1410-es, 1420-as évekből több cseh bibliamásolat maradt, a Tábori Biblia 1420—1430 közt keletkezett. J. Jakubec — A. Nóvák, i. m. 54. 1. — A valdens fordításokra vonatkozó idézetek : Holinka: Sektáíství, 179—180. 1. (kiemelés tőlem — Sz. Gy.) ; V. Chaloupecky : К déjinám Valdenskych V Öechách pfed hnutím husitskym. Cesky Öasopis Historicky, 1925, 374. 1. (kiemelés tőlem — Sz. Gy.) ; Gálos Rezső: Legrégibb bibliafordításunk. Bpest, 1926, 8, 16, 22. 1. Egyébként Mészöly Gedeon nyelvészeti érvek alapján azt tartotta valószínűnek, hogy a három kódexünkben fennmaradt részfordítások csupán másolt részletei egy teljes bibliafordításnak. Legrégibb bibliafordítóinkról, Magyar Nyelv, 1917, 77 — 79, 83. 1. — Kardos Tibor: Középkori kultúra, középkori költészet. Bpest, 1941, 149. 1. — Engels: A német parasztháború. Bpest, 1949, 35. 1. — Az anyanyelvű biblia egyházi üldözésére német és angol példákat hoz Kardos Tibor: Huszita biblia, 131, 165—166. 1.
