Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556
558 SZÉKELI" GYÖRGY Az antifeudális mozgalmak az 1436—39 években a Délvidék hatalmas területeire terjedtek ki. Bennük a huszita, patarén és görögkeleti tömegek ideológiája keveredett. Marehiai Jakab a baseli zsinat, a pápa, Zsigmond király megbízása alapján, valamint hazai egyházi és világi urak hívására megjelent többek között a kalocsai, csanádi, nagyváradi egyházmegyében. Egyházi és katonai erőkkel lépett fel a parasztok és mezővárosiak ellen és így kényszerítette ki, hogy tömegesen álljanak — legalábbis formailag — a katolikus egyház mellé. Egyházi feljegyzések több tízezerre teszik a „megtérítettek" számát. A források szerint különösen a pécsi egyházmegyében működött eredménnyel az inkvizíció. Az inkvizítor a Duna mindkét partján fekvő városokban és falvakban még a halottakat is kiásatta és megégettette, amennyiben kiderítette róluk, hogy életükben szembenálltak az egyházzal. A terror lelepleződéssel fenyegette a „kolduló" rendeket, a főpapok azonban rendkívül meg voltak elégedve Marehiai működésével s dicsőítették a pápához írt jelentéseikben.113 Az egyházi terror segítségével egy sor eretnek gyülekezetet fedeztek fel, bennük alsóbb papi és világi személyekkel. Ezek rejtekhelyei erdei barlangok, szőlőle pincéi, erdei malmok stb. voltak. Következésképpen az eretnekek jelentékeny része lehetett szőlőtermelő mezővárosi lakos és szőlőmunkás. Ezzel az eretnek tömeggel hozhatók talán kapcsolatba a XVI. századi „Locustarium" feljegyzései a régi ,,begardok"-ról Pannónia inferíor-ban. Ezek is a templomok és papi beszédek elkerülését hirdették, borpincében (cellaríum, locus vini) imádkoztak. Az egyház megdöbbenve tapasztalta a huszitizmus terjedését, a népi tömegek antifeudális harcra szervezkedését. A püspöki panaszok nemcsak az eretnekség terjedéséről szólnak 1436-ban, hanem már a felkelés fenyegető érlelődéséről is tudósítanak, mely a klérus tagjainak megölésére irányul.114 Az antifeudális tömegek itt magyar és délszláv nyelvűek voltak. A huszita—patarén és görögkeleti irányok összefogábára a források világosan rámutatnak. Az esztergomi érsek és a szerémi püspök a huszita eretnekek és görögkeletiek térítése miatt is dicsőítik Marehiai Jakabot. 1437-ben pedig Tamási László pozsegai ispán és Marótí László délvidéki nagyúr bizonyító levelet adtak ki, hogy a Szerémségben a bosnyák és huszita eretnekség bizonyos városokban és falvakban igen sok éven át létezett, mígnem az inkvizítor kiirtotta.11 5 Az inkvizíció működését azonban a tömegek ellenállása és az egyház belső ellentétei nemegyszer megzavarták. Pécs és környéke egyike volt azoknak a pontoknak, ahol 1437—38-ban is ellenállást tanúsítottak az egyházi inkvizícióval szemben : Marehiai Jakabot menekülésre kény szerit ették a pécsi 113 Hunfalvy : A magyar huszitákról, Budapesti Szemle, 45. lt., 469 — 470. 1. ; Fejér, X. 7. 377. sz., 391. sz., 814. 1. jegyzete; Lucas Waddingus: Annales Minorum. Tom. X., Romae 1734, 269 — 270. 1., 271 — 272. 1. ; Fermendzin: Acta Bosnae 752. sz., 769. sz. 114 В „Locustario" Joannis Aquensis partes selectae. Augustin Neumann : Ceskó sekty ve století XIV. a XV. (1920) Pfílohy 54*. 1. — Waddingus: Annales Minorum Tom. X. 271 — 272. 1. és Tom. XI., Romae, 1734, 10—11. 1. ; Fermendzin: Acta Bosnae 791. sz. ; Karácsonyi: A moldvai csángók. Századok, 1914, 552. 1. ; Kónyi Mária: A bátai apátság Szent Vér ereklyéje. Regnum, Egyháztörténeti évkönyv. Bpest, 1937, 137-138. I. 116 Fejér, X. 7. 462. sz., 813 — 814. 1. ; Waddingus : Annales Minorum. Tom. XI. 10—11. 1.; Fermendzin: Acta Bosnae 754, 763, 767. sz.
