Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556
A HUSZITIZMUS ÉS A MAG-YAK NÉP 557 Az 1420-as években azután ismét felélednek — a huszita mozgalom hatása alatt igen éles formában — a küzdelmek a zágrábi polgárok és az egyház között, a polgárokat az egyház ismét emberöléssel, fosztogatással és zavargással vádolta 1422-ben. Ekkor a felkelő zágrábiak a káptalannak a városban fekvő tornyát fegyveresen ostromolták, zászlót bontva a káptalan megrohamozására gyülekeztek, a kanonoki házakat feltörték, bennük fosztogattak, a papokat a székesegyházba üldözték s azt nyilazták. Ha méreteire ez a harc talán nem is múlta felül a századvégit, az osztályerők elkülönülése még világosabbá vált. A papok oldalán harcba szálltak egy magyar úr familiárisai, báni és püspöki familiárisok, a vásárra jött nemesek is. De az antifeudális erők is jelentékenyen kiszélesedtek. A mozgalom főtömegét Zágráb város és a külváros horvát polgárai alkották — különösen a külvárosi Vargautca lakóit emeli ki a forrás —, de hozzájuk csatlakoztak a vásárra jött szolgáló emberek is. A polgári felkelés élén most is több firenzei szerepel (köztük Chun de Florencia ezúttal a város bírája volt), a vezetők közt magyar és cseh (Johannes Bohemus, Pehem) is volt. (A horvát—cseh polgári kapcsolatokban ez nem egyedülálló. A XIV. században Brno lakosai közt zágrábit találunk.) Értelmiségi elemek — városi iskolamester, diákok — is fegyvert fogtak a klérus ellen. Kisebb összeütközések utóbb is folytak : 1429-ben tizedügy miatt, 1434-ben pedig azért, mivel polgárok káptalani földeket foglaltak. 109 Az eretnekség, majd a huszitizmus hulláma egyre szélesebb területeket borított el. 1421-ben inkvizitorként küldik ki a ferencrendiek dalmáciai tartományfőnökét, Sebenicoi Baptistát Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyékbe, valamint Szlavóniába, és felhatalmazzák kolostorépítésre is, mivel az említett vidéken „eretnek tanok" terjedtek.11 0 A Délvidéken általában szélesen bontakozott ki a feudalizmus és az egyház ellen küzdő huszita—patarén—görögkeleti összefogás. A patarénok és husziták között ideológiai kapocsként szerepeltek az idemenekült pikardok.11 1 Ezen a területen működött az 1430-as évek végén a legvéresebben Marchiai Jakab olasz ferencrendi szerzetes (más néven Jacobus Picenus de Asculo, Jacobus de Monte Brandono, Jacobus Antonii) inkvizíciója. De ez sem tudta kiirtani az eretnekséget. Ezért volt szükséges pl. 1440 felé újra lemásolni egy ferencrendi kolostorban Assisi Ferenc magyar nyelvű legendáját, mellyel már a XIV. század 70-es éveiben a térítő ferencesek — akkor még részben meglevő spirituális nézeteik ellenére, ámbár a spirituálisok egy része eretnek volt — objektíve megtévesztették a délvidéki patarénokat és görögkeletieket, hogy a népi nyelvű prédikáció segítségével leszereljék a társadalmi harcot.112 109 Tkalcié: Mon. Hist. Civ. Zagr. II. 32, 68. sz., Fejér, X. 6. 196. sz., X. 7. 35, 283. sz. — Hans Wetzl: Brünn im 14. Jahrhundert (Zeitschrift des mährischen Landesmuseums. II. Brünn 1902), 89. 1. ; Bedrich Mendl: Knihy poctü mësta Brna z let 1343 — 1365. V Brné, 1935, 392. 1. 110 Lukcsics: XV. századi pápák oki. I. 400, 431. sz. 111 A görögkeleti—patarén kapcsolatra Boszniáról szólva Kapisztrán János is utalt 1455-ben. Fermendzin: Acta Bosnae 954. sz. — A pikardok délvidéki szerepére Kardos T.: Huszita biblia, 150—151. 1. 112 Marchiai Jakab életére 1. Teodosio Somigli: Vita di S. Giacomo della Marca seritta da Fra Venanzio da Fabriano, O. M. Obs. (Archívum Franciscanum Historicum, Tomus XVII. Firenze 1924.) 378 — 414. 1. — A magyar Ferenc-legenda eredetére Kastner Jenő: A Jókai-kódex és az obszervans kódexirodalom, Egyetemes Philologiai Közlöny, 1932, 203, 208 — 209, 211. 1. Továbbá 1. Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból. I. rész, Bpest, 1951, 54. 1., a fordítás funkciójára ott közöltekkel nem mindenben értek egyet. L. még Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora. Bpest, 1955, 68. 1. 5*
