Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 556
A HUSZITIZMUS ÉS A MAGYAR NÉP* 5. A huszita mozgalom a Délvidéken és Szlavóniában. A magyar huszita bibliafordítás és az antiíeudális harc hazai ideológiája A középkori Magyarország etnikai viszonyai, az egymás mellett élő népek területeinek összekeveredése folytán a magyar nép osztályharcos megmozdulásai szorosan összefonódnak a szlovák, délszláv és román néptömegek harcaival. Az ország lakosságának eltérő nyelvére, népíségére már Zsigmond király is felfigyelt, mint a pápához intézett 1414. évi levele mutatja („delectabilem indigenis et advenis sub diversitate linguarum et nationum exhibet incolatum"). A huszitizmus a vegyes lakosságú területeken egyaránt vezet a magyar és nem magyar népek kultúrájának, nyelvének gazdagodására. A Délvidék ugyanis vegyes etnikumú volt, a magyar népiség Szlavóniában is nagy összefüggő területen, valamint városi és falusi szórványokban élt a délszláv lakosság közepette, Valkó és Szerém megyék Száva-parti részein tiszta délszláv, Dráva és Duna menti részein délszlávokkal kevert, magyar többségű volt a lakosság. (Kamonc és tJjlak oklevelesen ismert lakói e korból magyar nevűek.) A huszitizmus erősen terjedt Szlavóniában és a Délvidéken is, a bogomil—patarén eretnekségek több évszázados színterén. A patarén és huszita mozgalmak, mint az okleveles forrásanyag és a XV. századi magyar huszita bibliafordítás is mutatja, szorosan összefonódtak.107 Az antifeudális horvát—magyar Délvidékre már az 1410-es években huszita tanok kerültek. 1411-ben Ilus környezetének tagjai közt szerepel a zágrábi egyházmegye két klerikusa is. 1413-ban panaszok érkeztek Bécsből, az erdélyi szász Siwart bécsi professzortól a zágrábi püspökhöz és káptalanhoz, hogy horvát klerikusok, akik Prágában tanultak, átutaztukban Bécsben huszita elveket hirdettek, holott a husziták a klérus ellen és az egyházi vagyon megsemmisítésére törnek, erre hívják fel a nagyurakat. Zágrábi Domonkost egyházi bíró elé is állították Bécsben. E panaszok élénk vitára vezettek a prágai és a bécsi egyetem közt.10 8 * A tanulmány első részét a Századok 1956. évi 3. száma közölte. 107 Janssen: Frankfurts Reichscorrespondenz I. 480. sz. — Fejér X. 7.- 462. sz. ; Fermendzin : Acta Bosnae 763, 764, 786. sz. ; Csánki, i. m. II. 289. 1. ; vö. Székely Oy.: Magyar parasztháborúk 18, 20. 1. ; Kardos Tibor: Huszita biblia; Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora (Bp., 1956) 68. 1. 108 Barta: Középkorvégi szellemi művelődésünk, Regnum, 1937, 110. 1. — J. Loserth: Ueber die Versuche wiclif-husitische Lehren nach Oesterreich, Polen, Ungarn und Croatien zu verpflanzen (Mittheilungen des Vereines für Geschichte der Deutschen in Böhmen, XXIV. évf. 1885—1886), 98—110. 1. ; ua. : Hus und Wiclif 148.1. ; Palacky : Doc. M. Jo. Hus 512-513. 1.
