Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Belényesy Márta: A földművelés Magyarországon a XIV. században 517
A FÖLDMŰVELÉS MAGYARORSZÁGON" A XIV. SZÁZADBAN 553 gyűjtése. A termés ingadozásán kívül az is nagymértékben szükségessé tette a felhalmozást, hogy a hatalmaskodások során a jobbágyokat a legtöbb kár éppen vetéseik legeltetése miatt érte. De a termés gondos megőrzése, mint az egész jobbágygazdaság egyensúlyának biztosítéka, megkívánja azt is, hogy a veszteség, amely kint a határban az időjárási viszontagságok és egyéb külső kártékony beavatkozások következtében állandóan éri a termést, a raktározás során a lehető legkisebbre csökkenjen. Ahogy a Károly Róbert-féle portatörvényből is láthatjuk — a kapu általános nagyságát a rajta áthaladó gabonával, szénával megrakott szekérhez méri16 6 —, a termés házhoz való beszállítása e korban meglehetősen általános parasztságunk körében.16 7 A termény közvetlen védelmén kívül megköveteli ezt a tárolási módot, mint láttuk, az igen nagy munkaigényű szemnyerési mód, a cséplés is. A cséplés, egyéb munkálatok elvégzése után, késő ősszel, novemberben, vagy többnyire télen, s leginkább apránként történt. Ahogy a csűr, illetve a rakodó szórványos felbukkanása mutatja a jobbágy birtokában, valószínűleg a gazdasági udvar egy része, az ún. csűröskert szolgált nagy általánosságban ideiglenes rakodóul. E rakodóhelyek befogadóképessége azonban korlátozott s így nem lehetett az évi vetőmag és kenyérgabona mellé a következő évben még újabb rakományt szállítani, azaz több év készletét szálasan összegyűjteni, amint az még hosszú ideig történt a nagybirtokokon. A készlet-gabona tehát szemes formában kellett, hogy elhelyezést nyerjen.168 A különböző nagyméretű hombárok és szuszékok mellett valószínűleg nem kis szerepet játszott itt — különösen a parasztgazdaságban — a verem. Ezt bizonyítják az ásatások során szép számmal napvilágra került különböző formájú és nagyságú vermek is.16 9 A külső csűrök,17 0 illetve szérűk,17 1 leszámítva az Alföldet, e korban — úgy látszik — inkább nagyobb, nemesi birtokhoz kötöttek, s az ott felhalmozásra váró nagyobb mennyiség elraktározási problémáival kapcsolatosak. 166 Juhász Lajos: A porta története 1526—1648. Jobbágy gazdálkodásunk egysége és az adó egység. Bpest, 1936. 4. 1. 167 1438 : „Temporibus preteritis quidam Franciscus Pyroth apud quendam Petrum iobagionem Michaelis filii dieti Ladislai de dicte Haholt in possessione Seyther . . . habuisset a prefatoque Petro iobagione dicti Michaelis filii Ladislai ad porcionem dicti exponentis in possessione Falkossy causa commorandi ire intendere voluisset, tunc annotatus Michael. . . quadraginta capecias bladorum de curia et domo cuiusdam Emerici Gylych iobagionis dieti exponentis . . . deduci fecisset" (Zalai О. II. 492—93.) ós 1. még a 77. és 80. jegyz. 168 L. a Károlyi jobbágyának leltárát (124. jegyzet). A gabona szemesen való tartása még később is általános a parasztságnál.( I A szegénység a maga gabonáját — írja Takáts — azonnal kicsépelte ós vermekbe rejtette. A gazdag gazdák és a jószágos urak ellenben jobbára a vetőmagnak való gabonát csépeltették, a többit lajtorjás szekéren a csűrös, vagy pajtás kertekbe hordatták, ott asztagba rakatták." (Takáts Sándor, i. m. III. 217. 1.) 169 Az elpusztult Turkeve házai körül, de részint magukban a házakban különböző formájú vermek egész sorát hozta napvilágra az ásatás. Némelyikét belülről finom agyaggal tapasztották meg. Ez is azt bizonyítja, hogy rendeltetésük valamiféle tárolás volt. (Méri István: Beszámoló a Tiszalök—rázompusztai és Turkeve—móriéi ásatások eredményeiről. II. Arch. Ért, 1954. 2. sz. 147. 1.) 170 1343 : A Csicseriek radóci osztálylevelében olvassuk : „curiae et horeo ipsius magistri Dominici intra quoddam fossatum et meatus acquarum dicti fluvii Scyuenye existenti" (Anjou О. IV.'336.). Hasonló módon nemesi birtok külső tartozékában jön elő a csűr Bodrogban 1395-ből (Zsigmondkori О. I. 3909). 171 L. a 96. jegyz.
