Századok – 1956

TANULMÁNYOK - — * — A Századok munkájáról 416

422 A SZÁZADOK MUNKÁJÁRÓL 422 tabban figyelmeztetett jobboldaliakra, jóllehet történettudományunkra 1954— 55-ben nem a jobboldali, polgári nézetek felelevenedése és elterjedése, hanem, ellenkezőleg, a dogmatikus, szektás szemlélet fennmaradása és számos megnyilvánulása volt jellemző. Az elkövetett hibák, a ki nem küszöbölt hiányosságok gyökereiről, okairól sok vita folyt eddig is •— és bizonyára nem kerül le a napirendről e nagyjelentőségű probléma a jövőben sem. Az eddigiekből bizton leszűrhető az, hogy a hibák gyökerei mélyrenyúltak ; a marxi—lenini elméletben az utóbbi évtizedek folyamán a sztálini személyi kultusszal kapcsolatban bekövetkezett megmerevedésből, dogmatizmusból következtek. 1953 júniusa után történettudományunk is az országos politikai fejlődés fő tendenciájának vonalát követte. 1953—54-ben nálunk is felmerültek a vitákon, egyes írásokban jobboldali nézetek. Utóbb, a szektás szemlélet és módszerek, miként országos méretekben, a párton belül sem szűntek meg, sőt-—főleg 1955-ben — megerősödtek, úgy a tudománypolitikában, a történettudomány vezetésében is érvényesültek : nem sikerült szakítani a korábbi években kialakult antidemokratikus vezetési módszerekkel, nem sikerült eleven, bátor kritikai légkört kialakítani. A hiba nem az volt, hogy a történettudomány területén felvettük a harcot az 1953 júniusa után itt is jelentkező egyes jobboldali nézetekkel, hanem az, hogy mutatkozott bizonyos egyoldalúság e hibás nézetek elleni — egyébként sem erőteljes és határozott — harcban. Ennek eredményességét azonban mégsem az erély és határozottság hiánya gyengítette elsősorban, hanem az egyoldalúság és a módszer ; ugyanis nem a helyes, hanem lényegében a régi módszerekkel harcoltunk az említett nézetek ellen. Ma is helyeselhető és követendő, hogy felléptünk hibáink mértéktelen eltúlzása, fiatal marxista történettudományunk eredményeinek lebecsülése, egyes esetekben tagadása ellen. De ez az egyoldalúvá vált törekvés elfedte előttünk, hogy a marxista történettudomány fölényét csak tudományos világnézetünknek mindenféle torzítástól való megtisztításával, csak a saját, hibáink elleni kíméletlen hare útján tudjuk valóban meggyőzően bizonyítani, csak így válhat történetírásunk mai életünk felnőtt, kiforrott mesterévé. . A Századok utóbbi évfolyamai azt igazolják, hogy marxista történészeink nagy részében erősen megrögződtek a dogmatizmus, az egyoldalúság, az önkényes anyagkezelés káros maradványai. Ezeket elsősorban a marxi és lenini, mélyen historikus látásmód, a tudományos objektivitáson alapuló pártos szemlélet elsajátításával, az elmélet szakadatlan fejlesztésével, az aktív tudományos demokratizmus és kritika segítségével tudjuk kiküszöbölni. Helyes felismerésekben és szándékokban eddig sem volt hiány, de világosan kell látnunk : csak a XX. kongresszus teremtette meg nálunk is, történettudományunkban is a hibák gyökeres kijavításának objektív feltételeit.1^ •• . * Amint látható, a Századokról folytatott vitában számos elevenbe vágó probléma, hiba tárult fel és nagyjából kirajzolódtak további teendőink körvonalai is. A feladatok megvalósításához igyekszünk azonnal és szilárd elhatározottsággal hozzálátni. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a gyakorlati megvalósítás során sok komoly nehézséggel kell megküzdenünk. A szerkesztés szervezeti kérdéseinek megoldása, munkamódszereinek megjavítása viszonylag a könnyebb feladatnak tűnik. Lényegesen nehezebb az igényes marxista—